20.

Teljesen le voltam döbbenve, hiszen azt hittem annyira utálhat, hogy ajándékot sem fog adni. Még akkor sem, ha én bele csempésztem az autójába az övét.

Nem volt valami különleges, de meg kellett járnom rengeteg olyan boltot, amin rá akadtam a robotbárbajhoz hasonló figurára, és persze a kedvenc csokiját.

Elszomorodtam, nem kellett volna dühösnek lennem, hiszen én szúrtam el. Én mondtam neki nemet, ahogy Kingának is igaza van. De annál rosszabb nincs, hogy meg tudod hirtelen megismerkedett valakivel, akiről kiderül a mostohatesód barátnője. Olyan érzést éreztem, mikor megtudtam Ármin megjelenik egy lánnyal a bálon, pedig azt hittem a kapcsolatunknak nem most lesz vége. Hiszen este még beszéltünk ugyan ott az ablakom előtt a tetőn.

Félelem van bennem, annyira félek a csalódottságtól, hogy csalódni fognak bennem, csalódna bennem Szilárd is.

Most Kinga megint lehülyézne és szerinte értetlenül kezelem az ügyet, vagyis a szerelmi életemet.

Óvatosan a zacskó felé nyúltam. Nehéznek éreztem, túlságosan is.

Bele kukkantottam, és kihúztam belőle egy könyvet.

Meglepetten olvastam le a címét.

,, Várok rád. "

Talán mindig van remény?

Vacsora egyhangúan telt el, mindenki boldogan cseverészet, Aliz mormogott, semmi nem volt jó neki. Még az ajándéka, amit kapott vacsora végeztével. A srácok elvoltam a kocsijukkal, míg András pedig elvonult a mobiljával.

- Barátnője van - mondta Andris hetykén. - Ő, a családban az első, akinek van barátnője.

- Pfff - puffogott Aliz. - Azért én sem fogok lemaradni.

- Hogyne - kacagott fel Tamás. - Szilárd nincs itt. 

- Helló! - halljuk meg a hátunk mögött az ismerős hangot, amitől libabőrős lettem. De képtelen voltam megfordulni.

- Nahát! Szilárd! - pattant fel boldogan Aliz, majd a fiú karjába vetette magát, majd mintha, megfagyott volna a levegő. - Kit hoztál magaddal? - érdeklődött, s hirtelen felém pislantott. Felálltam, hogy üdvözöljem, de megakadt a torkomon a szó. Szilárd mellett mosolyogva ott állt egy szőke, kék szemű tökéletes lány.

- Oh, Barbara vagyok - mutatkozott be csilingelő hangon. - Te bizonyára Aliz vagy. Sokat hallottam rólad.

- Bizonyára - morogta Aliz elépve a lánytól. Én továbbra is kővédermedve ácsorogtam, mikor hirtelen András mellettem termet, és egy mini dobozt dugott az orrom allá.

- Mi ez? - kérdeztem a hangomra találva. András nem válaszolt, csendben somolygott. Sóhajtva felbontottam, a dobozban apró lánc volt, rajta egy táncoló balerina.

Elérzékenyülten öleltem magamhoz Andrást. - Köszönöm.

- Oh, ő egyébkénk Boglárka - mutatott be Szilárd nem éppen kedvesen, amitől Még jobban megbántottam. Barbara arca megvonaglott.

- Az a Boglárka?

Éreztem a feszültséget, s azt is, hogy talán rossz ötlet volt ide jönnöm.

- Igen. Ő lesz Kinga testvére.

- Uh. A táncos lány - Barbara hangja egy fokkal élesebb lett. - Örülök, hogy megismertelek.

Hogyne! - gondoltam ugyan ezt gondolva. Ahogy jónak láttam a szobám felé vettem az irányt, hogy lepihenjek. Ahogy elvágodtam az ágyon, és lehunytam a szemem, hallom, hogy nyitodik az ajtóm.

- Menj ki, Aliz. Fáradt vagyok - dünnyögtem.

- Nem Aliz vagyok - szólal meg felettem Szilárd. Hirtelen felpattantam, amitől a fejünk összeütközött. - Aú!

- Jézusom! Miért hajoltál le? - kérdeztem rá ripakodva.

- Csak köszönteli akartalak - mondta a fejét masszírozva. Helyett foglalt mellettem. - Miért jöttél fel ilyen hamar? .+Most lesz a legjobb buli. Tojás likör.

- És te miért vagy itt? A barátnőddel kéne lenned. - mormogom.

- Nem a barátnőm. Csak nem akartam, hogy, egyedül legyen.

- Hmmm, pedig sokat tudhat rólam - mondtam a padlót bámulva. - Gondolom átutazóban vagy.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte színtelen hangon.

- Mire gondolsz?

- Mintha nem érdekelne téged semmi. Egyáltalán semmi.

Ezen felkaptam a cukrom. - Mit akarsz hallani, mit mondjak? Mennyire örülök, hogy látlak Szilárd. - öleltem magamat át nagy átéléssel. - Hát, ha tudni akarod igen...hiányoztál. Mindig hiányzol. És ezért utálnom kellene téged, de nem tudlak. Istenem!!! Haza megyek!

Szilárd némán állt előttem, mint egy cövek, hirtelen megmozdult.

Megragadta a karomat és magához rántott.

Szoros ölelésbe fogott.

- Te is hiányoztál nekem, te lüke.

19.

Elérkezett karácsony napja. Cudar havas időre ébredtem, hogy úgy éreztem ki sem kellek az ágyból, főleg, hogy még mindig ramatyul éreztem magam Szilárddal kapcsolatban.
Bolond vagyok, és menthetetlenül szerelmes.
Ez az én formán.
Épp magamra húztam a takarómat, mikor anyum kopogás után benyitott.
- Szép reggelt, drágám - köszönt vidáman. - Esik a hó.
Felhorkantam, megfordultam az ágyamban. Anyám képes mindennek annyira örülni.
- Még aludni akarok, anya - morogtam, mire anyám lehuppant az ágyamra.
- Pedig kiakartam veled menni a fesztiválra kicsit, tudod forralt bort inni.
- 16 vagyok - mondtam. Anyám összehúzta a szemét.
- A korod nem zavart tavaly - jegyezte meg. Megvontam a vállam. - Na, kell fel, apád is itt lesz hamar. Nem Pizsiben akarod fogadni, ugye?
Felhorkantam, és kipattantam az ágyból. Anyám fölém hajolt és megpuszilta az arcomat.
- Boldog karácsonyt kincsem. Szeretlek.
- Én is anya - motyogom. Ez a szó, ami olyan nehéz volt valakinek kimondanom. - Felöltözök. Elmegyünk a happyba enni? - kérdeztem, anyám megrázta a fejét.
- A happy zárva van.
- Mi? - rökönyödök meg. - Hiszen tavaly is nyitva volt, hiszen Adam mindig nyitva van..
- Most nem. A párjával elutaztak.
Ekkor csengettek az ajtón. Zavartan bámultam az anyámra, aki boldogan rohant az ajtóhoz.
Megdöbbenésemre Oliver és Kinga léptek be havasan.
Kinga lesöpörte magáról a havat, mosolyogva megölelte anyámat, majd felém fordult.
- Szia. Beszélnünk kell - ragadott karon és vonszolt vissza a szobámba. - Na, mesélj mit szúrtál el megint? - szegezte nekem a kérdést, mintha én szúrtam volna el valamit.
- Miből gondolod, hogy én voltam?
Kinga felvonta a szemöldökét. Ezért mindent elmeséltem neki. A végére már csak mereven nézett maga elé.
- Szilárd mellett boldog voltál, szerelmet vallott, de te az elkényeztetett húgod miatt inkább széttöröd a szívét, holott te is szereted.
- Ez nem ilyen egyszerű - mondom. Kinga felpattant.
- Szilárd megismerkedet egy lánnyal az egyetemen - szegezte nekem. Halálra sápadtam. - Szeretlek, Bogi ezért árulom el, de pont a barátnőm az. Nem akartalak ezzel megbántani pont ezen a napon.
- Aha. Hát gondoltam, hogy nem szerethet annyira.
- Te tiszta hülye vagy... - akadt ki. Mire kiviharzodtam a fürdőbe a ruhámmal, amit felakarok venni. Kinga utánam rohant. - Csak megismerkedet vele! - Kiabálta ajtón keresztül.
- Nem érdekel! Legyen boldog. - kiáltom ki.
- Mi ez a kiabálás? - hallom meg anyám kérdését.
- Semmi - kiáltottam. De tudtam ezzel nem tudtam meggyőzni őt.

Ahogy elbúcsúztam anyáméktól örültem, hogy egy estét nem otthon fogok tölteni, hiszen ki akarná hallani, hogy mennyire könnyen át tudnak lépni az emberen.
Apám mosolyogva fogadott.
- Szia, tücsök. Hogy vagy?
- Szia, apa. Jól - válaszoltam mosolyt erőltetve az arcomra. Azonban elég gyér lehetett, ha apám még egyszer megkérdezte. - Csak összevesztünk a barátnőmmel.
Kamilla, mint mindig mese szép volt, a többiek is. Aliz, mint egy mini dáma vonult le a lépcsőn gyönyörű csipkés ruhájában.
Ahogy megpillantott elhúzta a száját.
- Éhes vagyunk, eszünk? - vetette oda a szüleinek. Rám alig nézett.
- Először kisérd fel Bogit a szobájába - parancsolta neki az anyja. Aliznak ez nem annyira tetszett, hogy tudjam bizonyára valami méreg fog megint belém állni.
De, ahogy cipeltem a táskámat a vállamon Aliz némán ment mellettem.
A szobámhoz érve benyitottam, beléptem.
Aliz óvatosan követett, majd lágyan megérintette a karomat.
- Csak bocsánatot akarok tőled kérni - kezdte. - Nagyon féltékeny voltam, mikor besétáltál az életünkbe.
- Megértem - bólintottam. De Aliz az ágyamon foglalt helyett. - Azt is tudom, hogy szereted Szilárdot, de lehet jobban, mint én. És valljuk be 14 évesen mit akarna tőlem egy 18 éves fiú - nevetett fel kesernyésen. - Hát ennyit akartam - pattant fel mosolyogva. - Boldog karácsonyt! Ne késs, anyu szereti, ha mindenki időben ott van az asztalnál - mondja, miközben kivonult a szobámból.
Össze lettem zavarodva, de nem lettem sokáig az, mivel egy dísztasak várakozott az ágyamon. Először azt hittem apától kaptam valamit, de legnagyobb megdöbbenésemre, a szívem is hevesebben kezdett dobogni, ahogy leolvastam rajta lévő nevet.
,,Szilárdtól"

18.

- Miért pont most? Én nem tudom mit érzek, meg kell értened. 

- Esélyt sem adsz nekünk! Esélyt sem akarsz adni! 

- Szilárd, kérlek ne...ne itt - suttogtam kesernyésen. - Nem rég lett vége a kapcsolatomnak.

Szilárd beleegyezően bólintott. - Igazad van. Nem rég lett vége egy kapcsolatodnak, de a volt pasid milyen gyorsan elfelejtett. - Ennek hallatán könnyszökött a szemembe, fájt, amit mondott, még ha igaz is volt. Nem tőle akartam hallani, ilyen könyörtelenül - Nem kellene az érzéseimmel traktálni téged. Hiba volt. Ezek után barátok leszünk, vagy nem, mert az sem akarsz nekem lenni. 

- Szilárd...ne légy mérges rám - kérleltem sírás kerülgetve. Még mindig eszemben volt a bál esélytéje, mikor mindketten csak hülyéskedtünk, és tojtunk a felnőtt életre. Amikor ki kiabáltunk mindent, ahogy a torkunkon kifért. És az a táncra is emlékezni fogok. De nem bánthattam meg Alizt, bármennyire is akartam Szilárdal lenni.

Képes voltam hátrálni, még akkor is, ha összetörik a szívem.

- Nem vagyok mérges rád - sóhajtot. - Csak...hagyjuk, haza viszlek.

Még visszafordultam a tájra, nem akartam itt hagyni ezt a látványt, nem akartam itt hagyni a szívem egy darabkáját.

Hangtalanul tettük meg a házamhoz vezető utat, a nappaliban még éget a villany, gondoltam anya meg várt, holott ki kötöttem neki ne tegye.

Sose éreztem ennyire, hogy szükségem van rá.

Elköszöntem Szilárdtól, aki felém motyogott valamit, majd elhajtott.

Könnyezve néztem utána, majd menthetetlen zokogásba kezdtem.

Összerogytam a tornácunk lépcsőjén és addig sírtam, míg el nem apadtak a könnyeim.

17.

 

Idegeségem forrongó izgatottságba csapott át. Ma lesz bál, amire mindig is vágytam. Anyával már örültek módjára kerestük a ruhát, és az sem érdekelt, hogy nem lesz párom, nekem elég volt, hogy végre a felnőtt küszőbére léphetek. Sziárdal napok óta nem beszéltem azóta a beszélgetés után. Ő sem keres, és én sem keressem pedig annyira vágyom a társaságára, de semmi értelme sem lenne az egésznek, mind ketten szenvednénk. Szilárd pedig azonnal barátnőre találna, és én meg attól szenvednénk, ő meg attól, ha velem fordulna ez elő, aminek kisebb az esélye. 

Apáméknál öltöztem át fogvicsorgatva hallgattam Aliz nyálas ömlengését. 

- El sem hiszem, hogy el visz a bálba. 

- Persze, hogy el visz ki lenne képes végig hallgatni a nyavalygásod - jegyzi meg gúnyosan Andor. 

- Húzz ki innen! - tromfolt az öccsére, majd felém fordult. - Egyébként ő mit keres itt? 

Anyja fáradtan nagy levegőt vett. - Az anyja vizsgálaton van nem tudja elvinni. Így ti fogjátok elvinni Szilárdal. 

- Sajnálatos.

- Ne aggódj, nem fogok bele kavarni az álmodba. 

Aliz arca elvörösött, de mielőtt bármit mondhatott volna anyja boldogan összeütötte a tenyerét. Ekkor szólalt meg a csengő, Aliz sikongatva pattant fel a székéből és rohant ki a szobából. 

Én pedig egyedül maradtam három fiúval a saját nyomorommal. 

- Szép vagy. Tudod elvinnélek, de az öcséd vagyok - szólalt meg hirtelen András kedvesen. - Ne foglalkozz Alizzal, még nem fogta fel, hogy már nem ő a kedvenc lány a családban - simogatta meg a vállamat, aztán a fiúkkal együtt ott hagyott. 

Nem tudom meddig ülhettem egyedül a szobában, mikor Kamilla kedvesen beszólt, hogy Aliz indulni akar. 

Lassan mentem le a lépcsőn, hogy a magassarkúban kinetörjem a nyakam. Mosolyt erőltettem az arcomra. Akit megpillantottam először Szilárd volt, fenségessen festett, és férfiasan. A kék ing hihetetlenül jól ált neki. A látványától megdobbant a szívem és a lábaim is megremegtek.

Sután intettem, így majdnem elhasaltam, amitől Szilárd megmentett. 

Felnevettem. - Jaj, de béna vagyok - vinyogom. 

- Menjünk már - dohogott dühösen Aliz, azonban az anyja fényképet akart készíteni velünk. Mindhárman egymás mellé álltunk majd külön, majd kettesben voltunk Szilárdal. Próbáltunk nem meg érinteni egymást, de ebbe belekabalyodik az ember. 

Ahogy végeztünk a képekkel végre útnak keltünk. 

A bál mese szép volt arany és kék díszekkel, ámulva fordultam körbe. Mikor hirtelen valaki megragadta a karomat. 

- Na, végre! Hol a fenében voltál? - ripakodott rám Kinga, mint egy bulldog. Szememet forgatva köszöntem neki. 

- Én is örülök, hogy látlak, Kinga. Mi bajod van? - kérdeztem mert a puncsos tálhoz terelt. 

- Megakarlak védeni. 

- Ugyan mitől?

- A viperától. 

- Lám, lám kihozott ide a sors - hangzott fel melletünk Kiara csúbfondáros hangja. - Mit mondtam neked, nem vagy olyan feledhetetlen.. 

- Miről beszélsz? - érdeklődtem zavartan. Kiara egy pillanatra lefagyott, majd felkacagott. 

- Te nem is tudod? - még jobban elkezdett nevetni. - Árminnak barátnője van. De le a kalappal, veled két hónapig húzta ki. 

Nevetve oldalazott tovább. Kingára néztem, aki, bocsánatkérően megsimogatta a karomat. 

- Most tudtam meg én is - motyogta. Éreztem, hogy könnyek tolulnak a szemembe és az sem segített, hogy megláttam őt.

Ármin a lányra mosolyogva keringőzött,, majd hirtelen felemelte a fejét és egyenesen rám nézett. 

Tekintete égette a bőrőmet. - Azt hiszem haza megyek - suttogtam fojtott hangon. 

- Micsoda? - liheget utánam döbbenten. - Dehogy mész! 

- Ezt nem vitának szántam. 

Lábaim kezdtek sajogni, ahogy sietve szedtem a lábaimat, Szilárd felé. Megdöbbentem, hogy egyedül találom az asztalunknál. 

- A mosdóba ment - szólal meg, mielőtt bármit is Kérdezhettem volna. 

- Nem érdekel hol van - mondom dölyfösen, miközben zokogni akartam. - Haza tudsz velem szaladni, majd visszajönni Alizhoz? 

- Nem - válaszolta acélos hangon. Kesernyésen megtöröltem az arcomat, hogy eltűntessem a könnyeim nyomait. 

- Na, látod Szilárd okos, így nem engedi, hogy, mint egy nyuszi elmenekülj. 

- Tévedsz. Engem aztán nem érdekel, mit csinál, Bogi, csak ne a kocsim legyen az. 

- Férfiak - horkantott fel Kinga, mikor egy fiú jelent meg mellette. - Mennem kell táncolni. Nyugodj meg, igyál puncsot.. 

Kinga magamra hagyott Mr. Tökéletessel, aki lassan kortyolta a vizet a poharába, aztán felém fordult, mikor lassú szám következett. 

- Szabad egy táncra? - kért fel kedvesen. Vonakodva munstráltam, mikor ő maga ragadta meg a karomat és húzott a parkettre. 

- Ha megmutatod neki, hogy összetörtél, ő nyer - jegyzi meg hosszan a szemembe nézve. Nagyot nyelve bólintottam, kezemet a kezébe ejtettem. 

A szívem a torkomban dobogott, mennyire akartam, hogy közel kerüljek hozzá. És ahogy megéreztem az orromban az illatát, megnyugtatot. Szilárd keze vállámról lecsúszott a derekamra, a kezeimmel átöleltem a nyakát. 

Hosszan egymás szemébe fort a tekintetünk már csak mi ketten voltunk. Nem érzékeltem körülöttünk a táncosokat. 

Azt éreztem valami bennem lánga gyúlt. 

Ahogy véged ért a tánc halványan elmosolyodtam, de ez a mosoly gyorsan lehervadt, mikor Aliz dühös pillantásokat lövelt rám, majd negédesen Szilárd karjára helyezi a kezét. 

Egész bál alatt az asztalunknál ettem a sütiket és ittam a puncsot. Néztem a boldog táncoló párokat, mikor Szilárd nagy léptekkel az asztalhoz lépett, és felrántott, mielőtt bekaphattam volna a csokitortám utolsó falatját. 

- Gyere már! - mondta sietősen húzva maga után. - Haladj már! 

- Ebben a cipőben ha szaladok kitöröm a nyakam - Szilárd válla fölött hátra pislantott.- Nem hagyhatjuk Alizt magára - vinyogom, de már kint is voltunk a csarnokból és Szilárd egyenesen a foci pálya közepére húzott, majd ott megtorpantva, felém fordult. 

- Végre friss levegő, és semmi zaj. 

Hunyorogva meredek rá. - Te komolyan ezért húztál ki báli ruhában magassarkúban, hogy levegőt szívj? Megáll az eszem. 

Szilárd unottan megvonta a vállát. 

- Gondoltam kell neked egy hely, ahol kitombolod magad. Sikits egy nagyot. 

- Mi? Nem.

- Miért nem, tán nyuszi vagy? - kérdezte gúnyosan vigyorogva. Félre billentettem a fejem, közelebb araszoltam hozzá. 

- Nem vagyok nyuszi. 

- Akkor hajrá.

Nagy levegőt vettem, meg ragadtam Szilárd kezét, gyengéden megszorította. 

És ki engedtem a bennem lévő feszültséget,  ordítottam, ahogy a torkomon kifért, majd nevetve hátrabotladoztam. 

- Gyere mutatni akarok neked valamit. 

- És Aliz? - kérdeztem hirtelen. Szilárd zsebre tette a kezét. 

- Mi lenne vele? A haverom húga, vagyis a tiéd is. 

- Szerelmes beléd - mondom a ruhámat simítva. Szilárd kesernyésen felkuncogott. 

- Ez ellenne nem tudok mit tenni. Kiheveri, majd. Na, gyere a kocsihoz. Tetszeni fog neked a hely, amit mutatni neked. És, ha megint Alizt kérdeznéd, Kingáék haza viszik.  Nem tudják, hogy velem vagy - magyarázta, mielőtt kinyithattam a számat, Szilárd kezd nagyon kiismerni. 

A kocsijában fellélegezve levettem a kínzó eszközt. És bekapcsoltam a rádiót.

Avril Lavigne száma bömbölt az utas térbe, hatásától énekelni kezdtem, Szilárd vigyorogva vezetett, majd invitálásomra ő is énekelni kezdett.

Kezemmel a műszerfalon doboltam.

Boldog voltam, ezen az estén először.

Már a napokban érzékeltem magamban a változást, és ezek a változásokat Szilárd keltette fel bennem.

De fogalmam sincs mit is tegyük velük, hagyjam bennem szunnyadni, vagy engedjen szabadjára őket.

- Itt is vagyunk - fordult a szirthez közel, és kiszált. Mögötte haladva kitárulkozik előttem alatunk lévő város. Elakadt a szavam a látványtól. Villogó fényektől úgy hatot a város fentről, mint egy mesebeli csoda ország. - Ez a kedvenc helyem - szólalt meg mellettem. - Eddig senkit nem hívtam ide.

- Akkor legyek megtisztelve? - kérdeztem incselkedve. Mosolyogva ültem le a fűbe. - Egész éjszaka elnézném.

- Én is - hátra pillantottam, de ő nem a tájat nézte, hanem egyenesen rám. Vörösre gyúlt az arcom. A szívem heves dobogással verdeste a bordáimat. - Bogi...-idegesen kereste a szavakat. - Szeretlek!

Fájdalmasan behunytam a szemem. Ne, kérlek ne itt, ne most.

- Nem szerethetsz, hiszen alig ismersz - vartyogom a hangomra találva. Szilárd arca fájdalmasan megvonaglott.

- Jobban ismerlek, tudom mikor mosolyogsz igazából, és azt is tudom, hogy a táskában, amit hoztál magaddal két könyv hever. Tudom mikor hazudsz, tudom mit szeretsz.

- Ne! - pattantam fel. De Szilárd szilárdan magasodott felettem.

16.

 

Lélegzettem elakadt, ahogy emésztettem Szilárd szavait. Próbáltam azon agyalni, hogy tudnám marasztalni, és megtudni miért akar elmenni.

- Miért mész el? - szólaltam meg kesernyésen. - Hiszen itt vannak a barátaid -,, És itt vagyok én is" - gondoltam magamban. Szilárd nem válaszolt azonnal.

- Kaptam egy lehetőséget egy egyetemen, így bele vágok. Hamarabb kezdem el az egyetemet.

Megrökönyödtem. Szilárd nem azért hívott át, hogy felköszöntsem, hanem azért, hogy elbúcsúzon tőlem.

- Nem mehetsz el! - kiáltok fel megrökönyödve. Szilárd kérdőn félre billentette a fejét.

- Ez csak rajtam áll, a döntés az enyém. A bál után fogok elutazni, nem hiszem, hogy bármi keresztül tudná húzni - magyarázta megvonva a vállát. Még jobban elszomorodtam, amit észre vett. - Azért tudunk Videó chatelni

Kesernyésen felnevettem. - Mintha az bármennyire is számítana. Márk is Elment, te is elmész - sírtam el magam. - Pedig melletted nem éreztem szerencsétlennek magam.

- Nem is vagy az - mondta élem lépve, megcirogatta az arcomat, közben a könyeimet morzsolta szét. - Sose voltál az.

- De mindenki elhagy, akit kezdek megszeretni.

Szilárd még szélesebben elmosolyodott.

- Szóval szeretsz?

Halványan elmosolyodtam, közben potyogtak a könnyeim.

- Nem - kuncogtam, ekkor Szilárd még közelebb hajolt, éreztem a parfümje lágy finom illatát.

- Az jó, mer én sem - nevetett fel halkan. Bele bokszoltam a karjába. - Ne sírj, miattam ne ejts egy könnyeket 

- Pedig most megbántotál - suttogom. Szilárd arca megvonaglik. - Tudom nem állt szándékodban, de ha elmész úgy is elfelejtesz, akkor mi értelme lenne ennek az egész barátság dolognak.

- Túl sokat agyalsz a dolgokon - morogta.

- Nem. Ez az igazság. Márk is egyre kevesebbet keres, a barátnője miatt, és ez veled is így lesz. Én is egyetemre fogok menni, a tánc minden energiámat felfogja emészteni. Gyülölnél.

Szilárd megrázta a fejét. - Ne így akarj elválni tőlem - kérte.

- Nem akarok, hát nem érted? De azt sem akarom, hogy miattam megbánd a dolgokat. És fogalmam sincs miért sírok. És miért bánt, hogy elmész! Haza megyek - hátráltam meg. Szilárd pedig ott ácsorgott, mint akire rázuhant egy bolygó. - Sajnálom, Szilárd. Annyira sajnálom, de nem szeretnék az egyetem és közéd álni - suttogom kilépve az ajtón. Ahogy bezárodott zokogásban törtem ki.

A francba!

15.

Ramatyul éreztem magam, ahogy haza értem kiakartam beszélni magamból a dolgokat, de épp nálunk voltak Kingáék.

- Szia, kicsim - köszönt anya kedvesen. - Milyen volt?

- Jó - mormogom. Kinga furán kezdett bámulni. Oliver, ahogy belépet a konyhába megsimogatta a fejem. - Holnap nem tudnám elmondani apámmal a talit?

- Miért akarod lemondani? - kérdezem.

Felsóhajtottam. - Csak most mondanám le, ez nem a világ vége.

Anyám hosszan rám nézett. - Holnap rátérünk.

Felhorkantam, és a szobámba trapoltam. Kinga mögöttem.

- Miért nem akarsz találkozni apáddal?

- Nem vele nem akarok. Valaki mással.

- Ennek nincs értelme - mondja. Az ágyamra, hasaltam, Kinga mellett foglalt helyet. - Mi a baj?

A plafont kezdtem bámulni, fogalmam sincs, mit érzek, csak egyet tudok biztosan, hogy, amit érzek egyre erősebb lesz.

- Azt hiszem... - kezdtem suttogva. - kezdek bele szeretni.

- Kibe?

-  Akibe nem kellene - suttogtam. Kinga felsóhajtot. Megsimogatta a fejemet. - Rossz volt látni egy lánnyal.

- Tudom milyen ez - motyogja. - De, ki fogod heverni hidd el.

Bár ilyen könnyű lenne minden ilyen szívzüri gond.

Másnap táncra sietve megláttam Szilárdot, ahogy éppen a kocsijának dölve várt valakit a tánc iskola előtt. Mosolyogva indultam meg felé, de, ahogy meglátott elkomorult, amitől legszívesebben megfordultam volna.

- Szia - köszöntem dadogva. Szilárd kerülte a tekintettem. - Mi újság?

Szilárd felsóhajtot. - Társalogni próbálsz?

- Olyasmit, de látom rajtad nem szívesen látsz így, szerintem inkább bemegyek táncra.

- Miattad vagyok itt - mondta. - Tudod, nem, vagyok, hülye, észre vettem, hogy engem kerülsz.

- Ez...nem...-hebegtem, azonban Szilárd befogta a számát.

- Fogd be légyszíves! - behunyta a szemét. - Rossz ötlet volt téged elhívbi pizzázni.

- Mi? Nem, jól éreztem magam - kezemet kezdtem tördelni. - Jó volt. Mintha most megbántad volna.

- Mert meg is. - Nagyot nyeltem. Ezt nem hiszem el! - Azt bántam meg, hogy nem hívtalak meg pizza evő versenyre - nevetett fel harsányan.

- Istenem! - bokszoltam a karjába. - Halálra ijesztettél.

- Láttad volna az arcodat - kacagott tovább.

- Seggfej - kuncogtam fel én is. - Amúgy vársz valakire?

- Már itt van - bökött rám.

- És a barátnőd? - furdalt a kíváncsiság. Szilárd elfordította a fejét egy pillanatra.

- Már nincs, lenyugodtál? Szállj be.

- Táncom van, nem, mehettek. Készülnöm kell a felvételimre.

Szilárd kérdőn felvonta a szemöldökét.

- Ez biztos? Mert az ajtó zárva van, és a, felirat is ott van.

- Mi?!

Szilárd mellett doboltam a műszerfalon, élvezem a zene minden ritmusát. Mikor megálltunk egy szép két emeletes háznál.

- Hol vagyunk?

- Én itt lakók - mondja leparkolva a ház előtt. Zavartan néztem rá. - Nem foglak megenni nyugi. Csak nem szeretnék a szülinapomon egyedül lenni.

- A barátaidat nem hívod meg?

- Nem. Nekem most elég vagy te is - pattant ki a kocsiból, követtem.

A házba lépve megtorpantam. Gyönyörű votl belül. Modern mégis családias. Beszippantottam a levegőt. - Akarsz valami üdítőt?

- Pepsit - feleltem. Szilárd elmosolyodott. De láttam rajta, hogy nyomja őt valami más is.

Utána mentem. - Mond csak Szilárd hol vannak a szüleid?

- Mint mindig dolgoznak - morogta. - Tudod ők igazi munkamániások.

- Sajnálom.

- Nem kell - rázta meg a fejét. - Tessék - tolta elém a Pepsit.

- Mi a baj? - érintettem meg a kezét.

- Ugyan az, mint neked - húzta el a karját. - Engem is dobtak.

Teljesen megdöbbentem, Szilárdot dobták. Végig mértem. Hiszen minden tekintetben tökéletes volt.

- De miért?

- Mert elutazok, Bogi. Elmegyek innen.

Ezzel teljesen leforrázott. Szilárd elutazik innen? Elmegy. Csak így?

14.

A pizzázóban sokan voltak, nekünk is alig lett helyünk. Már nem feszengtem annyira.

A fiúk próbáltak velem társalogni. És Mel sem volt olyan gonosz, mint első találkozásunkor.

- Elza említett egy bált - fordult felém hirtelen Mel. - Úgy tudom, hogy a te régi suliban lesz. El szeretne menni. De ugye oda Szilárd jár oda.

Ezen megdöbbentem, Szilárd oda járt, hogyhogy ezt nem tudtam. - Téged is meghívtak? - érdeklődött.

- Öhm, nem hiszem, hogy elmegyek - motyogom. - Nem nekem való ez a bálosdi.

A fiúk felnevettek, Mel összehúzta a szemét.

- Nem ennénk inkább? Éhes vagyok - szólt közbe a szőke fiú, aki Dávidként mutatkozott be nekem. Szilárd egyfolytában a telefonját nyomkodta, közben mosolygott. Erre kezdtem bepöcenni. És fogalmam sincs miért is. Hiszen csak barátok vagyunk. Aztán fel állt, és vigyorogva kisétált az útra.

- Ki kell mennem a mosdóba - pattantam fel, és gyors léptekkel elindultam Szilárd után. De nem jutottam sokáig, mert egy kár megragadott és falhoz rántott.

Szilárd magasodott fölöttem. - Te kénkedni akarsz utánam?

- Épp mosdóba mentem volna.

- Aha - vigyorgott, ekkor a telefonja ismét pittyegett. Ahogy elolvasta a vigyora még szélesebb lett. Kezdted fel bennem a pumpa.

- Mennék mosdóba. Elengedhetnél - mormogom.

Szilárd felnézet, szónélkül elengedet. A mosdóban fellélegeztem, de nem sokáig, mert Mel szúrós szemekkel felbukkant a hátam mögött.

- Mi a fészkes fenét műveltek?! - kérdezte dühösen. Unottan megvontam a vállam.

- Fogalmam sincs miről beszélsz - motyogom. Azonban Mel megragadta a karom és a tükörhöz fordított.

- A tükörképednek hazudj ne nekem. Tetszik neked, Szilárd. Hidd el nem csodálkozok rajta. Szilárd kedves, megértő, segítő, egyszerűen tökéletes - mondta suttogva.

- Szilárd csak a barátom - motyogom magamat nézve a tükörben. - Mellesleg a húgom szerelmes belé.

- Ki fogja heverni, tizennégy éves. Ahogy én is kihevertem.

Felé fordultam, Mel most kicsit sebezhetőnek tűnt.

- Menjünk vissza, még azt hiszik megöltük egymást.

Indultam meg az ajtóban, ahogy ki akartam lépni, Kiara akart belépni.

- Nahát, helló nyomi - kacagott arrébb lökve. - Nem unatkozol egyedül?

- És te unatkoznál a pokolban? Biztos nem.

Mel felvonta a szemöldökét elindult felém, megragadta a karom.

- Gyere menjünk pöce gödör szag lett hirtelen - mondta Kiara arcába csapva a haját. Kiara hátra hőkölt.

Kuncogva tértünk vissza az asztalhoz. Pizza már tálalva volt, csak egy valaki hiányzott Szilárd. De, ahogy az ablak felé fordultam megpillantottam egy lány társaságában. Elég közel voltak egymáshoz, majd még csókolták egymást.

Nem baráti puszi volt ez, hanem igazi szerelmes csók.

13.

 

Meglepetéstől köpni nyelni nem tudtam. Hiszen Ármin itt van az ajtónk előtt egy nagy dobozzal a karjában. És, mint mindig szívdöglesztő volt.

- Szia - mondja halkan.

- Szia. Mit keresel itt? - szegeztem neki a kérdést, közben az úttestet figyeltem, amit Ármin is észre vett.

- Vársz valakit?

- Öhm, a barátaimmal elmegyek pizzázni - feleltem. Ármin halkan felkuncogott.

- De neked nincsenek is barátaid Márkon kívül, akivel most videó  chateoni tudsz

-  Ha ezért jöttél el is mehetnél - mondtam morcosan.

Ármin felsóhajtot. - Bocsánatot akartam kérni, amiért bunkó voltam veled. Csak tudod ez a hajtás, lassan egyetemet kell nézni..

- Ezt megértem - dünyögtem, mert én is ideges voltam az egyetem miatt, hogy sikerülni fog-e a felvételim abba az egyetemre. De ezt akkor sem tartottam mentségnek.

- Szóval arra gondoltam, hogy elmehetnénk most valahova együtt. És ezt neked hoztam - hadarta a kezembe nyomva a nagy dobozt. Meglepődtem fogalmam sem volt mi lehet benne, és ami furcsa volt nem is érdekelt.

- Most nem jó, jönnek a barátaim.

Ármin felkacagott. - Nem kell hazudnod, Bogi, nincs is barátaid.

- De lettek - motyogom. Kezdtem sértve érezni magam.

- Valóban jutt időd barátkozni könyv olvasás, s tánc mellett?

- Ha sértegetni akarsz inkább menj el.

- Csak nem hiszem el, hogy ennyire kiléptél a kis világodból.

Ekkor érkezett meg Szilárd a tesómmal, és a barátaival. Le lassított a házunk előtt, dudált egyett, mintha nem látná, hogy kint állok.

Ármin megdöbbent. - Te Szilárdal lógsz? - kérdezte elképedve. Megvontam a vállam.

- A tesóm barátja és az enyém is.

- Azt ugye tudod, hogy nem mész innen sehova! - mondta jeges hangon. - Át öltözöl, mert ebben olyan vagy, mint egy nagymama.

Végig néztem magamon, leraktam a Földre a dobozt.

- Szakítottál velem, Ármin. És elmegyek a barátaimmal.

- Van valami baj? - kérdezte hirtelen mellettem a tesóm Szilárd hangon.

- Semmi nincs. Csak a barátnőm nem megy veletek.

- Nem vagyok a barátnőd - mondom. - Szakítottál velem elfelejtetted? - kérdeztem rezignáltan, kezdtem bepöcenni.

- Ha így van, gyere Bogi - nyújtotta felém a karját, ekkor lépett ki az ajtón anyum.

- Mi a fene folyik itt? Ármin? - anyám hangja egy fokkal élesebb lett. - Nahát! Mit keresel itt? - kérdezte.

Ármin azonban nem válaszolt, el köszönt és elment.

Még kicsit utána néztem, anyám sóhajtva nyújtotta felém a táskámat, és becipelte a dobozt.

A kocsiban csak kifelé néztem és hallgattam a többieket. Ekkor Mel hirtelen felém fordult.

- Szóval ez a srác a pasid? - érdeklődött mosolyogva. Nem tudtam eldönteni, hogy ost szurkálni akar, vagy tényleg negakar ismerni.

- Ex pasim - motyogtam. Mel cuppogni kezdett.

Ezzel le is zártam a dolgot, azonban Mel egyáltalán nem.

12.

Szombati nap volt és olyan ideges voltam, mint még soha. Anyám biztos nevetve rajtam, ha tudná legalább ötször öltöztem át, csak azért, hogy jó benyomást keltsek Szilárd barátaiban.

Nem akarok felsülni, azzal, hogy egy stréber vagyok. De, mint mindig most is pakoltam el könyvet a táskámba. Lehet ezért anyám meg Szilárd befog szólni, de íyg legalább valamennyire biztonságosan érzem magam, vagyis önmagamnak.

Még ideges lettem, ahogy az órára pillantottam.

Szilárd mindjárt itt lesz értem a haverjaival.

Nagyot nyeltem, de a gombóc csak nem tűnt el.

- Készen vagy? - kérdezte bekukkantva az ajtón anyám. - Milyen csinos vagy.

- Akarom, hogy kedveljenek - suttogtam, lerogyva az ágyamra. - Anya szerinted én fura vagyok?

Anyámat váratlanul érte a kérdésem, mert zavartan bámult rám.

- Miért lennél fura? - kérdezi.

- Nézz rám - mutattam magamra. - Könyvet visszek magammal, és stréber vagyok. Ármin is ezért szakított velem biztos. Lehet egész öreg koromra macskás néni leszek.

Anyám felsóhajtot. - Kicsim, szerintem rosszul látod a dolgokat. Még csak tizenhat éves vagy.

- Igen, és szűz.

Anyám halványan elmosolyodott. - Aminek örülök, és ez legyen is így, amíg érett nem leszel.

Furán kezdtem bámulni rá. - Érettebb?

- Hogy akkor veszísd el, mikor úgy érzed készen állsz rá. Na, meg azzal, aki szeret téged. Ha rád akarják erőszakolni menekülj..

- Te mikor veszítetted el?

Anyám elvörösödött. - Erre kell válaszolnom? - kérdezte. - 21 voltam - motyogta. - Tudod akkor nekem nem éppen a pasik voltak a fontosak.

Fura volt anyámat zavartnak látni, mintha megint olyan fiatal lenne. El mosolyodtam.

- Szerinted? Hogy festek? - kérdeztem körbe fordulva előtte. Igaz megint egy kötött pulcsi volt rajtam, egy bordó, de ez volt a szerencse pulcsim. Anyám végig mért.  - Át kéne öltöznöm - hebegtem halkan lehorgasztott fejjel. Anyám megrázta a fejét.

- Gyönyörű vagy.

Ekkor csengettek az ajtón. El rohantam anyám mellett, de Szilárd helyett Ármin állt az ajtómban.

11.

 

A film végén Szilárd indulni készült. Ki kísértem a verandára, hogy el búcsúzunk egymástól.

- Köszönöm, hogy vendégül látott az anyád - mondta. Egészen közel álltunk egymáshoz.

- Sajnálom elég furán jött ki ez az egész nap - mentegetőztem. - Mármint az, hogy sírva zuhantam a karjaidba, biztos gáz lehettek a barátaid szemében.

- Nem hiszem. - szólt kézbe. - Mellesleg élveztem.

- Tényleg?

- Aha.

Egy pillanatig néztük egymást, majd Szilárd megköszörülte a torkát.

- Hát akkor... - feszengtem, mire Szilárd elnevette magát.

- Nem volt sok pasid, mi?

- Hogy érted ezt? - kérdeztem hátrébb lépve.

- Mert olyan ártatlan vagy, mint egy macska. Egy kis macska.

- Kösz a hasonlatot. - morogta, mire Szilárd kuncogott.

- Pedig igaz, nem? Ez az Ármin gyerek volt neked az első.

- Milyen első?

-  Hát az - az eslő - firtatta, mintha nem tudnám mire akár kijukadni.

- Jézusom! Nem! Isten ments! Hiszen tizenhat vagyok az isten szerelmére! - akadtam ki, mire Szilárd harsány nevetésben tört ki, amit most sértésnek vettem. - Bocsika, ha azt hitted olyan vagyok, mint Mel barátnőd.

Ekkor Szilárd arca elfelhősödött. - Melt ne keverd ide, mert nem ismered!

Elszégyeltem magam, de csak kicsit. Sose értettem a pasikat, mit esznek olyan csapjon, akiről lerí, hogy bármikor más pasi után fog nézni? 

- Oké. Apuméknák úgy is találkozunk - mondtam halkan, hogy mielőbb a házba menjek. De Szilárd ugyan ott állt, és mereven engem bámult, amiről zavarba jöttem. - Mi van?

- Vannak neked barátaid, Bogi?

- Vannk fontosak dolgok, mint a barátok - motyogom.

- Szóval nincs. Holnap elmegyünk a haverjaimmal pizzázni, gyere el.

- Nem hiszem, hogy ennek örülni fognak.

- Ha nem jössz el fenéken billentelek - fenyegetett barátságosan. Majd elindult a lépcsőn.

- Szilárd? - szóltam utána. Vissza fordult. - Mi barátok vagyunk?

- Igen. Azok vagyunk.

Széles mosoly terült szét az arcomon, amitől egy idő után fájt az ajkam, de képtelen voltam letörölni magamról.

10.

 

Egy órával később Szilárd és én a kanapén ültünk, és az asztalon lévő műkaját néztük, elég lesz-e.

Anyám kedvesen fogadta Szilárdot, túlságosan is kedvesen.

- Mond csak Szilárd, hogy tetszik kedves kis városunk? - érdeklődött lopva egy kis sültkrumplit.

- Tetszik! - mondta Szilárd. - Csendes.

Megszólalt a csengő.

- Kinyitom - mondta anya, majd a fejem nyomot egy puszit. - Nézzétek a filmet.

Az asztalhoz hajoltam, hogy magamhoz vegyek egy tányért és három szelet pizzát és krumplit.

Úgy egy óra elteltével már mindketten a robotbárbajt néztük.

- Maradt pizza, srácok kértek? - kérdezte anya kijöve a konyhából egy tálal.

- Én kérek - hajoltam előre, és követtem két szeletet.

- Ejha! - lepődött meg, Szilárd. - Tudsz enni.

- Igen, szeretem a gyomromat - ismertem el. - Várj, ez ciki? - kérdeztem kissé kínosan érezni magam.

- Egyáltalán nem! Te legalább nem salátát eszel, mind a többi lány.

- Nem is támogatnám - szólt közbe anya. - És mond Szilárd vannak testvéreid?

- Nincsenek. A szüleim kívül nincs senkim, de ők sokat dolgoznak.

- Aha - motyogta anyám. - Nehéz lehet.

- Egyáltalán nem.

- Hozok nektek valami rágcsát.

- Hozzol létszi Pepsit - kértem, amint elindult a konyhába.

- Szóval nem baj, hogy meg zavartam a bulidat? - kérdeztem Szilárd hoz fordulva.

- Attól függ - válaszolta. - A haverjaim jó fejek, te is az vagy. Mel, násnevén Melinda nyávigását nem bírtam volna ki.

- Azt hiszem a mai naptól fogva rühell engem - motyogtam. Szilárd unottan megvonta a vállát.

- Melinda minden lányt rühell, kivéve Alizt.

- Tényleg? Hiszen Aliz szeret téged.

- Tudom. Nehéz helyzet. Aliz 14 éves, gyerek még. Nem is tudja mi az a szerelem.

- Mert te igen? - kérdeztem huncutul. Szilárd rám emelte igéző tekintetét.

- Igen, szeretem egy lányt, de az régen volt.. Elfordultam, hogy a filmet is tudjam nézni. Láttam Szilárdon, hogy jól érzi magát, és nem vagyok olyan kínos egyén.

- És te szereted, Ármint? - szegezte nekem hirtelen a kérdést, amitől tördelni kezdtem az ujjaimat. Szeretem volna nemet mondani, de egyszerűen nem tudtam.

- Igen, szeretem. Talán az volt a baj, hogy nem magamat adtam.

- Nem mutattad ki mekkora dinka vagy? - nevetett fel, mire barátságosan bele bokszoltam a karjába.

- Seggfej vagy.

- De bírod a fejem.

Szilárd rám mosolygott, aztán tovább néztük a filmet. Ezalatt jobban szemügyre vettem őt. Hirtelen felismertem, hogy anyám magamra hagyott egy fiúval, egy olyan fiúval, aki komolyabb, mint Ármin.

- Elmegyek a mosdóba - mondtam, és talpra ugrottam.

- Mi a fészkes fenét csinálsz? - kérdeztem a konyhába trapolva. Ahol anyám épp sütit majszolt és babás újságot olvasot.

- Csak a picinek nézek még pár dolgot - közölte.

- Azonnal gyere a nappaliba! - utasítottam.

- Mi történt? A szép fiú rád mozdult? - kérdezte kuncogva.

- Nem, nem mozdult rám. Fura érzéseim vannak.

- Megértem - kapott be újabb falatot. - Az én hormonjaim is tombolnak.

- Anya! Ma szakított velem Ármin. Szilárd a, barátom.

- Akkor én minek kellenek én? - tárta szét a karját tehetetlenül.

- Mert az anyám vagy, és vigyáznod kell rám.

- Azt akarod dobjam ki?

- Mi? Nem! Jézusom!

- Ennek semmi értelme! A fiú veled akar lógni, bele képzelsz olyan dolgokat, amik lehet csk te gondolsz.

- Lehet igazad van. De nem akarom, hogy lúzernek tartson.

- Mert okos vagy? - anyám elmosolyodott. - Szerintem, ha annak tartana nem lenne itt. Na, húzz vissza és nézd a filmet!

Zavart vissza a nappaliba az anyám.

9.

Szilárd azonnal hozzám lépett, én pedig a karjába zuhantam. A barátai furán kezdtek bámulni. Biztos remekül festettem egy könyvel a kezemben Szilárdba kapaszkodva.

- Mi történt?

- Az előbb szakítottunk - nyögtem ki eltávolodva tőle, az arcomat kezdtem törölni. A barátai idegesen ácsorogtak körülötte. - Bocsi, meg zavartam valamit. Azt hiszem haza megyek - suttogtam. Igen anya kell nekem. Azonban Szilárd megragadta a karomat.

- Haza viszlek. Bocsi srácok máskorra rakjuk át a programot.

- Ne, már! - akadt ki a vörös hajú lány. - Szilárd ez nem a te dolgod. Sajnálom, ami veled történt. De most már szállj le a pasimról - mondta jegesen. Azonnal elgedtem Szilárdot, aki metszőn pillanatot a lányra.

- Egy éve szakítottunk, Mel. Ezt ne felejtsd el! Gyere - húzott magával a kocsijához, azonban Mel gyülölködve meredt utánam. Amolyan meg halsz nézéssel.

Beszáltam Szilárd mellé a kocsiba, mielőtt elinditótta a kocsit rám nézett.

- Meséld el mi történt.

- Ármin szakított velem.

Szilárd rám nézett. - De ennek semmi értelme. Szeret téged.

- Lúzernek tart - motyogom kinézve a kocsi ablakán. - Mint mindenki.

- Én nem tartalak annak. Dinkának igen, de nem Lúzernek.

- Ennek most örülnöm kéne? - kérdeztem kérdőn félre billent fejjel. Szilárd halványan elmosolyodott.

- Ha én mondom igen - kacsintott rám. Most már értettem, hogy Aliz miért szeretet bele. Volt humora, és egy női könytől sem riadt vissza. - Mellesleg miattad kihagytam a robotpárbajt.

- Ez valami rossz vicc? - kérdeztem nevetve. - Imádom a filmet.

- Tényleg?

- Aha. Meg is van. Ha volna kedved hozzá megnézhetnénk együtt - mondtam vállat vonva. Nem akartam, hogy félre értse, de volt benne valami, amitől jobban éreztem magam. Szilárd olyan ember volt, aki mellett nem kellett megjátszanom magam.

8.

Feltűnt már bennetek, hogy mennyire zavaró tud lenni az a tudat, hogy barátod van mégis valami másról is álmodozól? Higgyétek el, én már csak tudom, komoly kutatásba kezdtem azok után, hogy apámmékkal elmentünk az állatkertbe, hogy állatokat és hamburgert együnk. Félre ne értsetek, szeretem Ármint mindennél jobban, de kezdtem valami mást is érezni valaki iránt, aki tiltott számomra.

Másnap délután találkoztam Árminnal, épp olvastam mikor mellém lépet.

- Helló.

- Szia - köszöntem vissza mosolyogva.

- Nem tudtam, hogy itt leszel - mondta. Fura Fejet kezdtem el vágni.

- Mivel edzésed van gondoltam, hogy utána lóghatnánk együtt - mondtam becsukva a könyvemet. Azonban Ármin idegesen pislogott körbe, mintha keresne valakit. - Ármin?

- Igen, edzésem van. De ma nem jó. Miért nem mész haza?

Összeszorult a torkom. Ármin nem akarja, hogy itt legyek. Elakar küldeni, mintha nem is léteznék neki.

- Miért nem mondod el mi folyik itt? - kérdeztem kesernyésen. - Nem akarod, hogy lássanak a barátaid?

Minden lemerevedett.

Pislogtam, vártam a válaszát.

- Nem erről van szó.

- Akkor miről? Miért akarsz haza küldeni, mikor veled akarok lenni - nyögtem ki sürgetve. - Ez nem olyan, amin gondolkoznod kellene Ármin. Azt mondtad szeretsz, most meg fura vagy...

- Fura? Te állítasz ide, szó nélkül az edzésemre csak azért, hogy utána tudjalak nézni, ahogy könyvet olvasol.

- Ez nem fair - szólaltam meg.

- Ne haragudj. Tiszta hülye vagyok - morogta. - Fogalmam sincs, hogy mit eszek rajtad.

A kezeimet kezdtem bámulni. Remegve vettem a kezembe a könyvemet és a táskámat.

- Akkor nincs miről beszélnünk - motyogom halkan sírás kerülgetve.

- Bogi... - szólt utánam, de nem álltam meg Könnyezve indultam meg a lépcsőn majdnem letarolva egy lányt.

- Oh, bocsi nem figyeltem - hadarta vigyorogva, majd papírzsepiért nyúlt a táskájába. - Minden rendben? Tessék.

Gyorsan elfogadtam, és rohanni kezdtem.

És csak rohantam addig rohantam, míg meg nem pillantottam Szilárdot a barátai körében.

És akkor zokogásban törtem ki.

7.

Szombati nap volt, és apámékhoz voltam hivatalos. De kedvem annyi volt menni, mint egy döglött békának.

Anyám persze programot szerzet magának, hiszen Oliver végre haza jött az utazásról. El döntötték, hogy neki álnak vásárolni a babának. Amihez én is kedvet kaptam.

- Nem mehetnék én is - érdeklődtem a pulthoz dőlve. Kinga mellettem éppen kávét ivott és valami történelmi könyvet olvasott.

- Nem úgy volt, hogy ma az apádékkal mész állatkertbe? - fordult felém. Kész sütiket egy tálba helyezte.

- Valahogy nincs kedvem menni - motyogom. Anyum gyanúsan méricskélni kezdett.

- Nincs ehhez köze valakinek?

Értetlen fejét kezdtem vágni. - Nincs. De mivel az én tesóm is lesz elmehetnénk mint egy család - vetettem fel vidáman.

- Ha tegnap említetted volna meg, mikor eről beszéltünk, most velünk jöhetnél. Apád mindjárt itt van érted - jegyzi meg az órára bökve. Anyám nem nagy segítség volt. Főleg, hogy mindig kerülte, hogy apámmal beszéljen.

- Jól van. Nézzek neki valamit ki az ajándékboltban - mondtam elrugaszkodva a pulttól, mert csengettek. - Ez biztos az apám.

- Bizonyára. Érezd jól magad.

- Éld túl az Aliz drámát - köszönt utánam Kinga nevetve.

A kocsiba pattanva fedeztem fel Szilárdot is, aki mellett volt üres hely.

- Szia, na milyen napod volt. Mit csináltál? - kérdezte Kamilla barátságosan.

El gondolkoztam, hogy mit is mondjak. Nem volt kedvem semmihez. Olyan fura érzés kerített hatalmába, hogy legszívesebben itt sem lennék.

- Elment - fordultam az ablak felé.

- Apa, nem értem minek megyünk az állatkertbe? Mehetnénk inkább máshová - nyaffogott Aliz kesernyésen. - Légyszi.

- Ki van benne másba?

- Én - mondtam ki hangosan. Megdöbbentve a többieket. - Oh, elnézést.

- Nem, nem. Mihez volna kedvetek lányok.

- Elmehetnénk mondjuk enni egy hamburgert - mondtuk egyszerre Alizzal, amin mind ketten meglepődtünk.

- Enni akartok? - kérdezte apám hitetlenkedve. - Az állatkertben is van büfé.

- Ahogy az utcákon is vannak állatok - mondta gúnyosan Aliz. Épp egy részegen táncoló egyébre bökve.

- Fiúk?

- Nekünk jó. Legalább tudunk csajozni - kotyogta vigyorogva Andor.

6.

 

Az étterem amibe vitt Ármin, csendes volt és meghitt. Egyszerűen kitünő.

Végig néztem magamon, lehet anyuméknak igaza volt rossz ötlet volt ez a ruha.

Ármin, mint mindig istenien nézett ki sötét felsőjében. Egész este eltudnám őt nézni.

- Ez finom volt - mondtam, mikor a pincér elvitte a tányérokat.

Ármin nyugtalan lett. Túlságosan is.

- Valóban?

- Igen.

- Milyen volt a leves?

- Finom.

- A főétel? Nem volt túl száraz a hús?

- Na, jó mi bajod van? - kérdeztem én is nyugtalanul.

- Ma este boldoggá akarlak tenni.

Bele néztem a szemébe.

- Meg kell mondjam ez tetszik, de nem kell én boldog vagyok veled ezek nélkül is.

- Igazán?

- Egyértelmű.

- Ennek örülök.

Elmosolyodott. És látszott rajta, hogy kezd megnyugodni.

- Szeretlek, Bogi. Jobban szeretlek, mint reméltem, hogy foglak.

Vigyorgott, majd hátradőlt a székében, aztán csak bámult rám.

- Én is szeretlek - mondtam ki halvány mosollyal az arcomon.

Boldog voltam.

Haza érve anyut a nappaliban találtam épp Kfc csirkét evett dobozból. Gyors pillantás vetett rám, majd ismét a tévéhez fordult.

- Milyen volt az estéd? - érdeklődött.

- Remek volt. Csodás - mondtam. - Mindketten szeretjük egymást.

Anya bólintott. Durcásan vettem tudomásul, hogy anyám Mikulása nem érkezett meg. Anyám is láthatta rajtam, hogy kezdek zsémbes lenni.

- Mi a baj?

- A Mikulás nem jött - nyaffogom. Anyám egy ideig lefagyott, majd nevetésben tört ki. - Anya!

- Hiszem tizenhat vagy. Mikulás nincsen.

- Ne ronsd el a meghitt pillanatomat, kérlek.

- Jól van - mondja kuncogva. - Óh, majd elfelejtettem a szobádba tettem egy könyvedet, amit te is kiakartál olvasni nézd meg.

- Ha az asztalomra tetted akkor ott fog maradni, míg be nem megyek. Megyek fürdeni.

- A szobádba menj! - kiáltott utánam, ezért a szobámba vettem az irányt.

Benyitva nem tapasztaltam semmi furcsaságot. Belépve a rúhás szekrényemhez léptem, hogy ki vegyek magamnak egy pizsit, mikor az ágyam felől motoszkálást hallottam.

Megfordulva aprót sikoltottam, ami megijesztette az ágyamon heverő kiskutyust.

Anyum mosolyogva bekukkantott. - Bemutatom neked a kutyádat.

- Istenem! - öleltem magamhoz a kis csöppet.- Elnevezlek Lancelotnak.

Bizonyára nem tetszett a kutyának, mert morfondí fejet kezdett el vágni.

5.

 

- Jaj, ma érkezik a Mikulás. Áhhh!
Anya hisztériás rohamban tört ki, mintha megint gyerek lennék és izgatottan várnám a Mikulást. Amúgy 16 évesen is titkon az ablakon pislantottam ki, hátha megjelenik valaki.
Gyerekkoromban Adam öltözött be a Mikulásnak, most kíváncsi vagyok megint be fog-e.
Pechemre nem.
Megjelent az ajtónkba, mosolyogva és boldogan.
- Sziasztok, lányok - köszönt derűsen. Anyámmal öszenéztünk.
- Szia, Adam. Boldognak látszol - mondta anyám megigazítva az asztalon lévő díszt.
- Az vagyok. Találkoztam valakivel.
Anyám elmosolyodott, csak én fagytam le.
- És te nagylány ilyen csinosan hova igyekszel?
- Randim van Árminnal - újságoltam boldogan. Adam mosolya még szélesebb lett, majd anyámhoz fordult.
- Szóval veled mi van? - kérdezte komolyan.
- Fogalmam sincs. Csak tudjátok lassan itt az ünnepek bezsongtam.
- Mint minden decemberben - kotyogtam szarkasztikusan. Anyám kérdőn felvonta a szemöldökét. - Meg hiányzik Oliver.
Oliver épp a munkája miatt el kellett utaznia pár napra. Anyámmal legalább két éve boldog párkapcsolatban éltek. Anya sose volt az, aki ha szakít valakivel a párnájára sír, nem ő egyszerűen tovább áll. Ami annyit jelent vesz magának valamit a boltban.
Anya lehuppant a kanapéra, mi meg mellé.
- Tudjátok sok minden történt....kórházba kerültem, kismama lettem, a családi ügyek. Szóval eddig nem volt időm magammal foglalkozni. Tegnap este vele álmodtam.
- Uh, valami mocskosat?
- Jézusom, nem. Azóta az álom óta nem találok magamra.
- Ugyan mit álmodtál? - firtattam a válaszát várva, de anya nem mondott semmit.
Egyszerűen maga elé révedt.
- Majd ha még nagyobb leszel elmondom - mosolygott. - De koncentráljunk rád. Remélem nem ebbe akarsz elmenni a randira? - kérdezte anya fintort vágva az öltözékemnek.
- Mi a bajod vele?
- Slampos - szólalt meg Adam kuncogva. - Nem randira való.
- Tél van. Hideg van. Nem akarom, hogy befagyjon a fenekem.
- Hát a nagyi ruháidba szerintem Árminnak más is lefog fagyni - szúrkált anya kuncogva.
- Ne már! Szeretem ezt a pulcsit - gyürőgettem a kék csíkos kötött pulcsimat, majd a kötött rénszarvasos nadrágomat. - Melegek.
- És slamposak, mint egy nagyi ruhái.
- Tudjátok mit nem érdekel - tettem csípőre a kezemet. - Ha Árminnak így nem tetszenék, talán nem is ő az igazi.
- Te tudnád én mennyi igazival voltam - mondták egyszerre anya és Adam.
- Köszi, inkább kihagyom.
Ekkor szólalt meg a csengő. Megérkezett Ármin. 

4.

 

Haza érve anyámat indulásra készen találtam vigyorogva. Izgatott volt és sugárzott. A szobámba mentem, hogy ledobjam a dolgaimat a fotelba.

- Milyen napod volt? - érdeklődött, ahogy kisétáltam hozzá. Mereven egy pontot kezdtem el bámulni. Unottan vállat vontam.
- Elment. Szokásos, tanulás ezerrel.
Anyám bólintott. - Gyere menjünk. Alig várom, hogy lássam.
Halkan felhorkantottam. - Menjünk.
Egész úton a rádiót hallgattam, hogy véletlenül sem mondjak olyat, ami megbántaná amúgy is vajszívű anyámat.
Az orvosi rendelőhöz érve anyám gyorsan kipattant a, kocsiból én kelletlenül követtem.
Belépve erős hipo szag csapott meg, és a váróban várakozó várandosók. Anyám helyet foglalt, én mellette. Mosolyogva szedte elő az iratait, mikor láttam, hogy simogassa a kicsi ultra hangját.
- Nem vagy te már idős ahhoz, hogy gyerekes legyen? - kérdeztem ártatlanul. - Tudod sok a veszély ilyenkor - hadartam. Hiszen nem akartam elveszíteni, egy kis pötty miatt.
- Egészséges vagyok, Bogi. És eddig minden rendben van velem. És, ha, tudni akarod császáros leszek, mint veled voltam - nézett rám kedvesen. Majd megsimogatta az arcomat. - Ugye tudod, hogy te leszel az én egyetlen kis undok angyalom, aki akkor jött amikor nagy szükségem volt valakire, hogy szeressek - Arcon puszilt. - És azt is tudom, hogy sok minden kavarog benned. De tudnod kell, mindegyikötök fontos lesz nekem.
Nagy levegőt vettem. Anyám mindig megértet még akkor is, ha én magam nem értettem mit akarok, vagy mit érzek.
- Brigitte maga következik - szólt ki az ajtóból az asszisztens. Anyával karöltve vonultunk be a szobába.

A monitort figyeltem, mereven hosszan, hogy jobban lássam, amit látnom kell.
- Én nem láttok mást csak egy ufot.
- Bogi! - nevetett fel anyám kesernyésen.
- Sajnálom, de nem látok mást.
Az orvos hallgatta a beszélgetésünket, mikor mondja hány hetes, és azt, hogy hamarosan megtudjuk a nemét is.
Aztán bekapcsolt valamit. Erőteljes hang töltötte be a termett, olyan volt, mint egy dob egy sűrű ütemes dob szó. Anyámra néztem, aki mosolyogva hunyta le a szemét.
Ez a hang az öcsém, vagy a húgom szívének dobogása.
Valamit érezni kezdtem a szívem tájékán. Boldogságot. Anyám boldogsága, és a hang betöltötte egész lényemet.
Gyorsan lefényképeztem az embriót, majd néztem a képernyőt.
Azt hiszem kezdtek bele szeretni kis pöttybe

3.

 

Ahogy leszáltam a buszról Ármin már várt rám, mellette ott ácsorgott Kiara és Márk és barátaik, mind boldogan fecsegtek. Elfogott a féltékenység. Leszáltam a buszról, és elindultam felé.
- Szia - köszöntöttem egy gyors puszival. Aztán a többiekhez fordultam.
Ármin vett egy mély levegőt, majd keresni kezdte a szavakat.
- Ez... - fintorgott.
- Baromi jó lesz - szólalt meg Kiara gyorsan negédesen. - Hiszem Bogi biztos enne egy pizzát velünk.
Tudta, hogy nem tudok nemet mondani főleg, ha Ármin is menni akar. Kényelmetlenül fészkelődtem.
- Igen, de...
- Nézd tudom, hogy más volt megbeszélve...
- Nem, nem. Anyámat el kell kísérnem az Ultra hangra haza kell érnem négyre.
- Van egy órád - kacsintott Márk. - Anyud nem lesz mérges, ha időben haza érsz.
Igaza volt. Beültünk a pizzázóba, ahol Adam mikor meglátott felém intett, hogy menjek oda, hozzá.
- Hali - köszöntem ujjaimmal a pultot kocogtatva.
- Szia. Nem haza tartasz? - érdeklődött.
- De, de előtte eszek egy pizzát. Anyával csak ötre kell menni orvoshoz - sóhajtottam.
- Miért érzem úgy, hogy nem repessel a boldogságtól - Adam kicsi, korom óta ismer, minden szülinapomkor ott volt, mindig segítette anyámat. Mint egy jó barát.
- Hát...hiszen... - elhallgattam, nem akartam olyat mondani, amit később megbánék,de Adam érdeklődve várta, hogy befejezem. Így, nagylevegőt vettem. - Nem akarok még egy tesót, hiszen vannak már - nyögtem ki suttogva. - El sem akarok menni arra az ultra hangra sem - hadarom. Adam egy pillanatra megdermedt, majd elfordult tőlem. - Te akartad tudni - motyogtam.
- Igen, de nem tudtam, hogy ilyen őszinte leszel - mondta.
- Nem akarom megbántani anyát.
- Nem fogod megbántani, hiszen neked ez újdonság, de ne fordíts neki hátat, mert új családod lett.
Igaza volt. Kinéztem az ablakon és néztem, ahogy az emberek a létrákon állva díszítik a lámpákat és a nagy fenyőt. Minden hova apró csillagok, és égők kerültek fel. Hamarosan karácsonyi fénnyel fog ragyogni kicsi városunk. 

2.

 

Szokásosan a nagyiékhoz mentünk, köztünk lévő feszültség a csendet is szét hasította. Nem voltam benne biztos, hogy anya ezen az estén a nagyiéknál lenne szívesen.
Lassan felé fordultam. - Anya, tegnap kicsit...
- Hagyjuk, Bogi. Nagy vagy már - mondta fáradtan.
- De nem akarom, hogy közénk álljon ez a vita. Tudom, hogy mérges vagy. De szeretnék az apámmal is lenni.
- Ne, most beszéljük ezt meg - kérte ellentmondást nem tűrőhangon. Én azonban túl konok voltam, hogy magamba tartsam mit gondolok.
- Anya, kérlek - kérleltem, azonban bármit is akart mondani nagyi felbukanásával oda lett.

Másnap könyvtár után délután hazafelé tartottam megrakott könyvekkel. Anya épp akkor akart beszálni a kocsijába, így futnom kellett, hogy utolérjem.
- Szia.
- Á, szia! - köszöntött, majd átkarolt. Anya most kitűnő hangulatban volt. Túlságosan is, hogy elrontsam a kedvét.
Szemerkékni kezdett az eső.
- Mennem kell be kell ugranom Noémi helyére a szállóba. Vacsora a hütőben.
- Anya...- anyám rám pillantott. - Öhm, apa áthívott hétvégére, elmehetnék?
- Persze - mondta zavartan. Na, itt jön a Fekete leves.
- Oké...de azt akarja, hogy vasárnapig náluk legyek.
Anyám felsóhajtot. - Figyelj, Bogi...tudom, neked most apád is fontos lett. De a tanulás nagyon fontos.
- Anyaaaa! Tudom. Hiszen mindig ezt szajkózod - nevettem fel kesernyésen. - De akkor nem lenne gond, ha át mennénk hozzájuk? - kérdeztem remélve, hogy nem mond igent, és azt akarja maradjak. De meglepetésemre másik választ kaptam.
- Nem, nem baj. Mivel rám fér a pihenés úgy gondoltam elmegyek kicsit csavarogni.
- Oh, a ruha boltba? - kérdeztem vigyorogva.
- Nem. Oliverrel elmegyünk wellnesezni.
- Várj, akkor ha apumék nem akarták volna, hogy náluk legyek, hova küldtél volna?
- Hát hova máshova. A nagyiékhoz.
Megráztam a fejem. És fura érzés ott kapisgált végig bennem, ott szúrta a szívemet, azóta, hogy megtudtam anyám terhes.
Az öcsémmel, vagy a húgommal.
Legjobban attól félek, kezdek feleslegessé válni az életében.
- Hétfő délutánra megyek Ultra hangra eljöhetnél velem.
Hallottam meg hirtelen a hangját, sután bólintottam.
- Persze.
Holott egyáltalán nem akartam ott lenni.