8.

Feltűnt már bennetek, hogy mennyire zavaró tud lenni az a tudat, hogy barátod van mégis valami másról is álmodozól? Higgyétek el, én már csak tudom, komoly kutatásba kezdtem azok után, hogy apámmékkal elmentünk az állatkertbe, hogy állatokat és hamburgert együnk. Félre ne értsetek, szeretem Ármint mindennél jobban, de kezdtem valami mást is érezni valaki iránt, aki tiltott számomra.

Másnap délután találkoztam Árminnal, épp olvastam mikor mellém lépet.

- Helló.

- Szia - köszöntem vissza mosolyogva.

- Nem tudtam, hogy itt leszel - mondta. Fura Fejet kezdtem el vágni.

- Mivel edzésed van gondoltam, hogy utána lóghatnánk együtt - mondtam becsukva a könyvemet. Azonban Ármin idegesen pislogott körbe, mintha keresne valakit. - Ármin?

- Igen, edzésem van. De ma nem jó. Miért nem mész haza?

Összeszorult a torkom. Ármin nem akarja, hogy itt legyek. Elakar küldeni, mintha nem is léteznék neki.

- Miért nem mondod el mi folyik itt? - kérdeztem kesernyésen. - Nem akarod, hogy lássanak a barátaid?

Minden lemerevedett.

Pislogtam, vártam a válaszát.

- Nem erről van szó.

- Akkor miről? Miért akarsz haza küldeni, mikor veled akarok lenni - nyögtem ki sürgetve. - Ez nem olyan, amin gondolkoznod kellene Ármin. Azt mondtad szeretsz, most meg fura vagy...

- Fura? Te állítasz ide, szó nélkül az edzésemre csak azért, hogy utána tudjalak nézni, ahogy könyvet olvasol.

- Ez nem fair - szólaltam meg.

- Ne haragudj. Tiszta hülye vagyok - morogta. - Fogalmam sincs, hogy mit eszek rajtad.

A kezeimet kezdtem bámulni. Remegve vettem a kezembe a könyvemet és a táskámat.

- Akkor nincs miről beszélnünk - motyogom halkan sírás kerülgetve.

- Bogi... - szólt utánam, de nem álltam meg Könnyezve indultam meg a lépcsőn majdnem letarolva egy lányt.

- Oh, bocsi nem figyeltem - hadarta vigyorogva, majd papírzsepiért nyúlt a táskájába. - Minden rendben? Tessék.

Gyorsan elfogadtam, és rohanni kezdtem.

És csak rohantam addig rohantam, míg meg nem pillantottam Szilárdot a barátai körében.

És akkor zokogásban törtem ki.