20.

Teljesen le voltam döbbenve, hiszen azt hittem annyira utálhat, hogy ajándékot sem fog adni. Még akkor sem, ha én bele csempésztem az autójába az övét.

Nem volt valami különleges, de meg kellett járnom rengeteg olyan boltot, amin rá akadtam a robotbárbajhoz hasonló figurára, és persze a kedvenc csokiját.

Elszomorodtam, nem kellett volna dühösnek lennem, hiszen én szúrtam el. Én mondtam neki nemet, ahogy Kingának is igaza van. De annál rosszabb nincs, hogy meg tudod hirtelen megismerkedett valakivel, akiről kiderül a mostohatesód barátnője. Olyan érzést éreztem, mikor megtudtam Ármin megjelenik egy lánnyal a bálon, pedig azt hittem a kapcsolatunknak nem most lesz vége. Hiszen este még beszéltünk ugyan ott az ablakom előtt a tetőn.

Félelem van bennem, annyira félek a csalódottságtól, hogy csalódni fognak bennem, csalódna bennem Szilárd is.

Most Kinga megint lehülyézne és szerinte értetlenül kezelem az ügyet, vagyis a szerelmi életemet.

Óvatosan a zacskó felé nyúltam. Nehéznek éreztem, túlságosan is.

Bele kukkantottam, és kihúztam belőle egy könyvet.

Meglepetten olvastam le a címét.

,, Várok rád. "

Talán mindig van remény?

Vacsora egyhangúan telt el, mindenki boldogan cseverészet, Aliz mormogott, semmi nem volt jó neki. Még az ajándéka, amit kapott vacsora végeztével. A srácok elvoltam a kocsijukkal, míg András pedig elvonult a mobiljával.

- Barátnője van - mondta Andris hetykén. - Ő, a családban az első, akinek van barátnője.

- Pfff - puffogott Aliz. - Azért én sem fogok lemaradni.

- Hogyne - kacagott fel Tamás. - Szilárd nincs itt. 

- Helló! - halljuk meg a hátunk mögött az ismerős hangot, amitől libabőrős lettem. De képtelen voltam megfordulni.

- Nahát! Szilárd! - pattant fel boldogan Aliz, majd a fiú karjába vetette magát, majd mintha, megfagyott volna a levegő. - Kit hoztál magaddal? - érdeklődött, s hirtelen felém pislantott. Felálltam, hogy üdvözöljem, de megakadt a torkomon a szó. Szilárd mellett mosolyogva ott állt egy szőke, kék szemű tökéletes lány.

- Oh, Barbara vagyok - mutatkozott be csilingelő hangon. - Te bizonyára Aliz vagy. Sokat hallottam rólad.

- Bizonyára - morogta Aliz elépve a lánytól. Én továbbra is kővédermedve ácsorogtam, mikor hirtelen András mellettem termet, és egy mini dobozt dugott az orrom allá.

- Mi ez? - kérdeztem a hangomra találva. András nem válaszolt, csendben somolygott. Sóhajtva felbontottam, a dobozban apró lánc volt, rajta egy táncoló balerina.

Elérzékenyülten öleltem magamhoz Andrást. - Köszönöm.

- Oh, ő egyébkénk Boglárka - mutatott be Szilárd nem éppen kedvesen, amitől Még jobban megbántottam. Barbara arca megvonaglott.

- Az a Boglárka?

Éreztem a feszültséget, s azt is, hogy talán rossz ötlet volt ide jönnöm.

- Igen. Ő lesz Kinga testvére.

- Uh. A táncos lány - Barbara hangja egy fokkal élesebb lett. - Örülök, hogy megismertelek.

Hogyne! - gondoltam ugyan ezt gondolva. Ahogy jónak láttam a szobám felé vettem az irányt, hogy lepihenjek. Ahogy elvágodtam az ágyon, és lehunytam a szemem, hallom, hogy nyitodik az ajtóm.

- Menj ki, Aliz. Fáradt vagyok - dünnyögtem.

- Nem Aliz vagyok - szólal meg felettem Szilárd. Hirtelen felpattantam, amitől a fejünk összeütközött. - Aú!

- Jézusom! Miért hajoltál le? - kérdeztem rá ripakodva.

- Csak köszönteli akartalak - mondta a fejét masszírozva. Helyett foglalt mellettem. - Miért jöttél fel ilyen hamar? .+Most lesz a legjobb buli. Tojás likör.

- És te miért vagy itt? A barátnőddel kéne lenned. - mormogom.

- Nem a barátnőm. Csak nem akartam, hogy, egyedül legyen.

- Hmmm, pedig sokat tudhat rólam - mondtam a padlót bámulva. - Gondolom átutazóban vagy.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte színtelen hangon.

- Mire gondolsz?

- Mintha nem érdekelne téged semmi. Egyáltalán semmi.

Ezen felkaptam a cukrom. - Mit akarsz hallani, mit mondjak? Mennyire örülök, hogy látlak Szilárd. - öleltem magamat át nagy átéléssel. - Hát, ha tudni akarod igen...hiányoztál. Mindig hiányzol. És ezért utálnom kellene téged, de nem tudlak. Istenem!!! Haza megyek!

Szilárd némán állt előttem, mint egy cövek, hirtelen megmozdult.

Megragadta a karomat és magához rántott.

Szoros ölelésbe fogott.

- Te is hiányoztál nekem, te lüke.

19.

Elérkezett karácsony napja. Cudar havas időre ébredtem, hogy úgy éreztem ki sem kellek az ágyból, főleg, hogy még mindig ramatyul éreztem magam Szilárddal kapcsolatban.
Bolond vagyok, és menthetetlenül szerelmes.
Ez az én formán.
Épp magamra húztam a takarómat, mikor anyum kopogás után benyitott.
- Szép reggelt, drágám - köszönt vidáman. - Esik a hó.
Felhorkantam, megfordultam az ágyamban. Anyám képes mindennek annyira örülni.
- Még aludni akarok, anya - morogtam, mire anyám lehuppant az ágyamra.
- Pedig kiakartam veled menni a fesztiválra kicsit, tudod forralt bort inni.
- 16 vagyok - mondtam. Anyám összehúzta a szemét.
- A korod nem zavart tavaly - jegyezte meg. Megvontam a vállam. - Na, kell fel, apád is itt lesz hamar. Nem Pizsiben akarod fogadni, ugye?
Felhorkantam, és kipattantam az ágyból. Anyám fölém hajolt és megpuszilta az arcomat.
- Boldog karácsonyt kincsem. Szeretlek.
- Én is anya - motyogom. Ez a szó, ami olyan nehéz volt valakinek kimondanom. - Felöltözök. Elmegyünk a happyba enni? - kérdeztem, anyám megrázta a fejét.
- A happy zárva van.
- Mi? - rökönyödök meg. - Hiszen tavaly is nyitva volt, hiszen Adam mindig nyitva van..
- Most nem. A párjával elutaztak.
Ekkor csengettek az ajtón. Zavartan bámultam az anyámra, aki boldogan rohant az ajtóhoz.
Megdöbbenésemre Oliver és Kinga léptek be havasan.
Kinga lesöpörte magáról a havat, mosolyogva megölelte anyámat, majd felém fordult.
- Szia. Beszélnünk kell - ragadott karon és vonszolt vissza a szobámba. - Na, mesélj mit szúrtál el megint? - szegezte nekem a kérdést, mintha én szúrtam volna el valamit.
- Miből gondolod, hogy én voltam?
Kinga felvonta a szemöldökét. Ezért mindent elmeséltem neki. A végére már csak mereven nézett maga elé.
- Szilárd mellett boldog voltál, szerelmet vallott, de te az elkényeztetett húgod miatt inkább széttöröd a szívét, holott te is szereted.
- Ez nem ilyen egyszerű - mondom. Kinga felpattant.
- Szilárd megismerkedet egy lánnyal az egyetemen - szegezte nekem. Halálra sápadtam. - Szeretlek, Bogi ezért árulom el, de pont a barátnőm az. Nem akartalak ezzel megbántani pont ezen a napon.
- Aha. Hát gondoltam, hogy nem szerethet annyira.
- Te tiszta hülye vagy... - akadt ki. Mire kiviharzodtam a fürdőbe a ruhámmal, amit felakarok venni. Kinga utánam rohant. - Csak megismerkedet vele! - Kiabálta ajtón keresztül.
- Nem érdekel! Legyen boldog. - kiáltom ki.
- Mi ez a kiabálás? - hallom meg anyám kérdését.
- Semmi - kiáltottam. De tudtam ezzel nem tudtam meggyőzni őt.

Ahogy elbúcsúztam anyáméktól örültem, hogy egy estét nem otthon fogok tölteni, hiszen ki akarná hallani, hogy mennyire könnyen át tudnak lépni az emberen.
Apám mosolyogva fogadott.
- Szia, tücsök. Hogy vagy?
- Szia, apa. Jól - válaszoltam mosolyt erőltetve az arcomra. Azonban elég gyér lehetett, ha apám még egyszer megkérdezte. - Csak összevesztünk a barátnőmmel.
Kamilla, mint mindig mese szép volt, a többiek is. Aliz, mint egy mini dáma vonult le a lépcsőn gyönyörű csipkés ruhájában.
Ahogy megpillantott elhúzta a száját.
- Éhes vagyunk, eszünk? - vetette oda a szüleinek. Rám alig nézett.
- Először kisérd fel Bogit a szobájába - parancsolta neki az anyja. Aliznak ez nem annyira tetszett, hogy tudjam bizonyára valami méreg fog megint belém állni.
De, ahogy cipeltem a táskámat a vállamon Aliz némán ment mellettem.
A szobámhoz érve benyitottam, beléptem.
Aliz óvatosan követett, majd lágyan megérintette a karomat.
- Csak bocsánatot akarok tőled kérni - kezdte. - Nagyon féltékeny voltam, mikor besétáltál az életünkbe.
- Megértem - bólintottam. De Aliz az ágyamon foglalt helyett. - Azt is tudom, hogy szereted Szilárdot, de lehet jobban, mint én. És valljuk be 14 évesen mit akarna tőlem egy 18 éves fiú - nevetett fel kesernyésen. - Hát ennyit akartam - pattant fel mosolyogva. - Boldog karácsonyt! Ne késs, anyu szereti, ha mindenki időben ott van az asztalnál - mondja, miközben kivonult a szobámból.
Össze lettem zavarodva, de nem lettem sokáig az, mivel egy dísztasak várakozott az ágyamon. Először azt hittem apától kaptam valamit, de legnagyobb megdöbbenésemre, a szívem is hevesebben kezdett dobogni, ahogy leolvastam rajta lévő nevet.
,,Szilárdtól"

18.

- Miért pont most? Én nem tudom mit érzek, meg kell értened. 

- Esélyt sem adsz nekünk! Esélyt sem akarsz adni! 

- Szilárd, kérlek ne...ne itt - suttogtam kesernyésen. - Nem rég lett vége a kapcsolatomnak.

Szilárd beleegyezően bólintott. - Igazad van. Nem rég lett vége egy kapcsolatodnak, de a volt pasid milyen gyorsan elfelejtett. - Ennek hallatán könnyszökött a szemembe, fájt, amit mondott, még ha igaz is volt. Nem tőle akartam hallani, ilyen könyörtelenül - Nem kellene az érzéseimmel traktálni téged. Hiba volt. Ezek után barátok leszünk, vagy nem, mert az sem akarsz nekem lenni. 

- Szilárd...ne légy mérges rám - kérleltem sírás kerülgetve. Még mindig eszemben volt a bál esélytéje, mikor mindketten csak hülyéskedtünk, és tojtunk a felnőtt életre. Amikor ki kiabáltunk mindent, ahogy a torkunkon kifért. És az a táncra is emlékezni fogok. De nem bánthattam meg Alizt, bármennyire is akartam Szilárdal lenni.

Képes voltam hátrálni, még akkor is, ha összetörik a szívem.

- Nem vagyok mérges rád - sóhajtot. - Csak...hagyjuk, haza viszlek.

Még visszafordultam a tájra, nem akartam itt hagyni ezt a látványt, nem akartam itt hagyni a szívem egy darabkáját.

Hangtalanul tettük meg a házamhoz vezető utat, a nappaliban még éget a villany, gondoltam anya meg várt, holott ki kötöttem neki ne tegye.

Sose éreztem ennyire, hogy szükségem van rá.

Elköszöntem Szilárdtól, aki felém motyogott valamit, majd elhajtott.

Könnyezve néztem utána, majd menthetetlen zokogásba kezdtem.

Összerogytam a tornácunk lépcsőjén és addig sírtam, míg el nem apadtak a könnyeim.

17.

 

Idegeségem forrongó izgatottságba csapott át. Ma lesz bál, amire mindig is vágytam. Anyával már örültek módjára kerestük a ruhát, és az sem érdekelt, hogy nem lesz párom, nekem elég volt, hogy végre a felnőtt küszőbére léphetek. Sziárdal napok óta nem beszéltem azóta a beszélgetés után. Ő sem keres, és én sem keressem pedig annyira vágyom a társaságára, de semmi értelme sem lenne az egésznek, mind ketten szenvednénk. Szilárd pedig azonnal barátnőre találna, és én meg attól szenvednénk, ő meg attól, ha velem fordulna ez elő, aminek kisebb az esélye. 

Apáméknál öltöztem át fogvicsorgatva hallgattam Aliz nyálas ömlengését. 

- El sem hiszem, hogy el visz a bálba. 

- Persze, hogy el visz ki lenne képes végig hallgatni a nyavalygásod - jegyzi meg gúnyosan Andor. 

- Húzz ki innen! - tromfolt az öccsére, majd felém fordult. - Egyébként ő mit keres itt? 

Anyja fáradtan nagy levegőt vett. - Az anyja vizsgálaton van nem tudja elvinni. Így ti fogjátok elvinni Szilárdal. 

- Sajnálatos.

- Ne aggódj, nem fogok bele kavarni az álmodba. 

Aliz arca elvörösött, de mielőtt bármit mondhatott volna anyja boldogan összeütötte a tenyerét. Ekkor szólalt meg a csengő, Aliz sikongatva pattant fel a székéből és rohant ki a szobából. 

Én pedig egyedül maradtam három fiúval a saját nyomorommal. 

- Szép vagy. Tudod elvinnélek, de az öcséd vagyok - szólalt meg hirtelen András kedvesen. - Ne foglalkozz Alizzal, még nem fogta fel, hogy már nem ő a kedvenc lány a családban - simogatta meg a vállamat, aztán a fiúkkal együtt ott hagyott. 

Nem tudom meddig ülhettem egyedül a szobában, mikor Kamilla kedvesen beszólt, hogy Aliz indulni akar. 

Lassan mentem le a lépcsőn, hogy a magassarkúban kinetörjem a nyakam. Mosolyt erőltettem az arcomra. Akit megpillantottam először Szilárd volt, fenségessen festett, és férfiasan. A kék ing hihetetlenül jól ált neki. A látványától megdobbant a szívem és a lábaim is megremegtek.

Sután intettem, így majdnem elhasaltam, amitől Szilárd megmentett. 

Felnevettem. - Jaj, de béna vagyok - vinyogom. 

- Menjünk már - dohogott dühösen Aliz, azonban az anyja fényképet akart készíteni velünk. Mindhárman egymás mellé álltunk majd külön, majd kettesben voltunk Szilárdal. Próbáltunk nem meg érinteni egymást, de ebbe belekabalyodik az ember. 

Ahogy végeztünk a képekkel végre útnak keltünk. 

A bál mese szép volt arany és kék díszekkel, ámulva fordultam körbe. Mikor hirtelen valaki megragadta a karomat. 

- Na, végre! Hol a fenében voltál? - ripakodott rám Kinga, mint egy bulldog. Szememet forgatva köszöntem neki. 

- Én is örülök, hogy látlak, Kinga. Mi bajod van? - kérdeztem mert a puncsos tálhoz terelt. 

- Megakarlak védeni. 

- Ugyan mitől?

- A viperától. 

- Lám, lám kihozott ide a sors - hangzott fel melletünk Kiara csúbfondáros hangja. - Mit mondtam neked, nem vagy olyan feledhetetlen.. 

- Miről beszélsz? - érdeklődtem zavartan. Kiara egy pillanatra lefagyott, majd felkacagott. 

- Te nem is tudod? - még jobban elkezdett nevetni. - Árminnak barátnője van. De le a kalappal, veled két hónapig húzta ki. 

Nevetve oldalazott tovább. Kingára néztem, aki, bocsánatkérően megsimogatta a karomat. 

- Most tudtam meg én is - motyogta. Éreztem, hogy könnyek tolulnak a szemembe és az sem segített, hogy megláttam őt.

Ármin a lányra mosolyogva keringőzött,, majd hirtelen felemelte a fejét és egyenesen rám nézett. 

Tekintete égette a bőrőmet. - Azt hiszem haza megyek - suttogtam fojtott hangon. 

- Micsoda? - liheget utánam döbbenten. - Dehogy mész! 

- Ezt nem vitának szántam. 

Lábaim kezdtek sajogni, ahogy sietve szedtem a lábaimat, Szilárd felé. Megdöbbentem, hogy egyedül találom az asztalunknál. 

- A mosdóba ment - szólal meg, mielőtt bármit is Kérdezhettem volna. 

- Nem érdekel hol van - mondom dölyfösen, miközben zokogni akartam. - Haza tudsz velem szaladni, majd visszajönni Alizhoz? 

- Nem - válaszolta acélos hangon. Kesernyésen megtöröltem az arcomat, hogy eltűntessem a könnyeim nyomait. 

- Na, látod Szilárd okos, így nem engedi, hogy, mint egy nyuszi elmenekülj. 

- Tévedsz. Engem aztán nem érdekel, mit csinál, Bogi, csak ne a kocsim legyen az. 

- Férfiak - horkantott fel Kinga, mikor egy fiú jelent meg mellette. - Mennem kell táncolni. Nyugodj meg, igyál puncsot.. 

Kinga magamra hagyott Mr. Tökéletessel, aki lassan kortyolta a vizet a poharába, aztán felém fordult, mikor lassú szám következett. 

- Szabad egy táncra? - kért fel kedvesen. Vonakodva munstráltam, mikor ő maga ragadta meg a karomat és húzott a parkettre. 

- Ha megmutatod neki, hogy összetörtél, ő nyer - jegyzi meg hosszan a szemembe nézve. Nagyot nyelve bólintottam, kezemet a kezébe ejtettem. 

A szívem a torkomban dobogott, mennyire akartam, hogy közel kerüljek hozzá. És ahogy megéreztem az orromban az illatát, megnyugtatot. Szilárd keze vállámról lecsúszott a derekamra, a kezeimmel átöleltem a nyakát. 

Hosszan egymás szemébe fort a tekintetünk már csak mi ketten voltunk. Nem érzékeltem körülöttünk a táncosokat. 

Azt éreztem valami bennem lánga gyúlt. 

Ahogy véged ért a tánc halványan elmosolyodtam, de ez a mosoly gyorsan lehervadt, mikor Aliz dühös pillantásokat lövelt rám, majd negédesen Szilárd karjára helyezi a kezét. 

Egész bál alatt az asztalunknál ettem a sütiket és ittam a puncsot. Néztem a boldog táncoló párokat, mikor Szilárd nagy léptekkel az asztalhoz lépett, és felrántott, mielőtt bekaphattam volna a csokitortám utolsó falatját. 

- Gyere már! - mondta sietősen húzva maga után. - Haladj már! 

- Ebben a cipőben ha szaladok kitöröm a nyakam - Szilárd válla fölött hátra pislantott.- Nem hagyhatjuk Alizt magára - vinyogom, de már kint is voltunk a csarnokból és Szilárd egyenesen a foci pálya közepére húzott, majd ott megtorpantva, felém fordult. 

- Végre friss levegő, és semmi zaj. 

Hunyorogva meredek rá. - Te komolyan ezért húztál ki báli ruhában magassarkúban, hogy levegőt szívj? Megáll az eszem. 

Szilárd unottan megvonta a vállát. 

- Gondoltam kell neked egy hely, ahol kitombolod magad. Sikits egy nagyot. 

- Mi? Nem.

- Miért nem, tán nyuszi vagy? - kérdezte gúnyosan vigyorogva. Félre billentettem a fejem, közelebb araszoltam hozzá. 

- Nem vagyok nyuszi. 

- Akkor hajrá.

Nagy levegőt vettem, meg ragadtam Szilárd kezét, gyengéden megszorította. 

És ki engedtem a bennem lévő feszültséget,  ordítottam, ahogy a torkomon kifért, majd nevetve hátrabotladoztam. 

- Gyere mutatni akarok neked valamit. 

- És Aliz? - kérdeztem hirtelen. Szilárd zsebre tette a kezét. 

- Mi lenne vele? A haverom húga, vagyis a tiéd is. 

- Szerelmes beléd - mondom a ruhámat simítva. Szilárd kesernyésen felkuncogott. 

- Ez ellenne nem tudok mit tenni. Kiheveri, majd. Na, gyere a kocsihoz. Tetszeni fog neked a hely, amit mutatni neked. És, ha megint Alizt kérdeznéd, Kingáék haza viszik.  Nem tudják, hogy velem vagy - magyarázta, mielőtt kinyithattam a számat, Szilárd kezd nagyon kiismerni. 

A kocsijában fellélegezve levettem a kínzó eszközt. És bekapcsoltam a rádiót.

Avril Lavigne száma bömbölt az utas térbe, hatásától énekelni kezdtem, Szilárd vigyorogva vezetett, majd invitálásomra ő is énekelni kezdett.

Kezemmel a műszerfalon doboltam.

Boldog voltam, ezen az estén először.

Már a napokban érzékeltem magamban a változást, és ezek a változásokat Szilárd keltette fel bennem.

De fogalmam sincs mit is tegyük velük, hagyjam bennem szunnyadni, vagy engedjen szabadjára őket.

- Itt is vagyunk - fordult a szirthez közel, és kiszált. Mögötte haladva kitárulkozik előttem alatunk lévő város. Elakadt a szavam a látványtól. Villogó fényektől úgy hatot a város fentről, mint egy mesebeli csoda ország. - Ez a kedvenc helyem - szólalt meg mellettem. - Eddig senkit nem hívtam ide.

- Akkor legyek megtisztelve? - kérdeztem incselkedve. Mosolyogva ültem le a fűbe. - Egész éjszaka elnézném.

- Én is - hátra pillantottam, de ő nem a tájat nézte, hanem egyenesen rám. Vörösre gyúlt az arcom. A szívem heves dobogással verdeste a bordáimat. - Bogi...-idegesen kereste a szavakat. - Szeretlek!

Fájdalmasan behunytam a szemem. Ne, kérlek ne itt, ne most.

- Nem szerethetsz, hiszen alig ismersz - vartyogom a hangomra találva. Szilárd arca fájdalmasan megvonaglott.

- Jobban ismerlek, tudom mikor mosolyogsz igazából, és azt is tudom, hogy a táskában, amit hoztál magaddal két könyv hever. Tudom mikor hazudsz, tudom mit szeretsz.

- Ne! - pattantam fel. De Szilárd szilárdan magasodott felettem.

16.

 

Lélegzettem elakadt, ahogy emésztettem Szilárd szavait. Próbáltam azon agyalni, hogy tudnám marasztalni, és megtudni miért akar elmenni.

- Miért mész el? - szólaltam meg kesernyésen. - Hiszen itt vannak a barátaid -,, És itt vagyok én is" - gondoltam magamban. Szilárd nem válaszolt azonnal.

- Kaptam egy lehetőséget egy egyetemen, így bele vágok. Hamarabb kezdem el az egyetemet.

Megrökönyödtem. Szilárd nem azért hívott át, hogy felköszöntsem, hanem azért, hogy elbúcsúzon tőlem.

- Nem mehetsz el! - kiáltok fel megrökönyödve. Szilárd kérdőn félre billentette a fejét.

- Ez csak rajtam áll, a döntés az enyém. A bál után fogok elutazni, nem hiszem, hogy bármi keresztül tudná húzni - magyarázta megvonva a vállát. Még jobban elszomorodtam, amit észre vett. - Azért tudunk Videó chatelni

Kesernyésen felnevettem. - Mintha az bármennyire is számítana. Márk is Elment, te is elmész - sírtam el magam. - Pedig melletted nem éreztem szerencsétlennek magam.

- Nem is vagy az - mondta élem lépve, megcirogatta az arcomat, közben a könyeimet morzsolta szét. - Sose voltál az.

- De mindenki elhagy, akit kezdek megszeretni.

Szilárd még szélesebben elmosolyodott.

- Szóval szeretsz?

Halványan elmosolyodtam, közben potyogtak a könnyeim.

- Nem - kuncogtam, ekkor Szilárd még közelebb hajolt, éreztem a parfümje lágy finom illatát.

- Az jó, mer én sem - nevetett fel halkan. Bele bokszoltam a karjába. - Ne sírj, miattam ne ejts egy könnyeket 

- Pedig most megbántotál - suttogom. Szilárd arca megvonaglik. - Tudom nem állt szándékodban, de ha elmész úgy is elfelejtesz, akkor mi értelme lenne ennek az egész barátság dolognak.

- Túl sokat agyalsz a dolgokon - morogta.

- Nem. Ez az igazság. Márk is egyre kevesebbet keres, a barátnője miatt, és ez veled is így lesz. Én is egyetemre fogok menni, a tánc minden energiámat felfogja emészteni. Gyülölnél.

Szilárd megrázta a fejét. - Ne így akarj elválni tőlem - kérte.

- Nem akarok, hát nem érted? De azt sem akarom, hogy miattam megbánd a dolgokat. És fogalmam sincs miért sírok. És miért bánt, hogy elmész! Haza megyek - hátráltam meg. Szilárd pedig ott ácsorgott, mint akire rázuhant egy bolygó. - Sajnálom, Szilárd. Annyira sajnálom, de nem szeretnék az egyetem és közéd álni - suttogom kilépve az ajtón. Ahogy bezárodott zokogásban törtem ki.

A francba!

15.

Ramatyul éreztem magam, ahogy haza értem kiakartam beszélni magamból a dolgokat, de épp nálunk voltak Kingáék.

- Szia, kicsim - köszönt anya kedvesen. - Milyen volt?

- Jó - mormogom. Kinga furán kezdett bámulni. Oliver, ahogy belépet a konyhába megsimogatta a fejem. - Holnap nem tudnám elmondani apámmal a talit?

- Miért akarod lemondani? - kérdezem.

Felsóhajtottam. - Csak most mondanám le, ez nem a világ vége.

Anyám hosszan rám nézett. - Holnap rátérünk.

Felhorkantam, és a szobámba trapoltam. Kinga mögöttem.

- Miért nem akarsz találkozni apáddal?

- Nem vele nem akarok. Valaki mással.

- Ennek nincs értelme - mondja. Az ágyamra, hasaltam, Kinga mellett foglalt helyet. - Mi a baj?

A plafont kezdtem bámulni, fogalmam sincs, mit érzek, csak egyet tudok biztosan, hogy, amit érzek egyre erősebb lesz.

- Azt hiszem... - kezdtem suttogva. - kezdek bele szeretni.

- Kibe?

-  Akibe nem kellene - suttogtam. Kinga felsóhajtot. Megsimogatta a fejemet. - Rossz volt látni egy lánnyal.

- Tudom milyen ez - motyogja. - De, ki fogod heverni hidd el.

Bár ilyen könnyű lenne minden ilyen szívzüri gond.

Másnap táncra sietve megláttam Szilárdot, ahogy éppen a kocsijának dölve várt valakit a tánc iskola előtt. Mosolyogva indultam meg felé, de, ahogy meglátott elkomorult, amitől legszívesebben megfordultam volna.

- Szia - köszöntem dadogva. Szilárd kerülte a tekintettem. - Mi újság?

Szilárd felsóhajtot. - Társalogni próbálsz?

- Olyasmit, de látom rajtad nem szívesen látsz így, szerintem inkább bemegyek táncra.

- Miattad vagyok itt - mondta. - Tudod, nem, vagyok, hülye, észre vettem, hogy engem kerülsz.

- Ez...nem...-hebegtem, azonban Szilárd befogta a számát.

- Fogd be légyszíves! - behunyta a szemét. - Rossz ötlet volt téged elhívbi pizzázni.

- Mi? Nem, jól éreztem magam - kezemet kezdtem tördelni. - Jó volt. Mintha most megbántad volna.

- Mert meg is. - Nagyot nyeltem. Ezt nem hiszem el! - Azt bántam meg, hogy nem hívtalak meg pizza evő versenyre - nevetett fel harsányan.

- Istenem! - bokszoltam a karjába. - Halálra ijesztettél.

- Láttad volna az arcodat - kacagott tovább.

- Seggfej - kuncogtam fel én is. - Amúgy vársz valakire?

- Már itt van - bökött rám.

- És a barátnőd? - furdalt a kíváncsiság. Szilárd elfordította a fejét egy pillanatra.

- Már nincs, lenyugodtál? Szállj be.

- Táncom van, nem, mehettek. Készülnöm kell a felvételimre.

Szilárd kérdőn felvonta a szemöldökét.

- Ez biztos? Mert az ajtó zárva van, és a, felirat is ott van.

- Mi?!

Szilárd mellett doboltam a műszerfalon, élvezem a zene minden ritmusát. Mikor megálltunk egy szép két emeletes háznál.

- Hol vagyunk?

- Én itt lakók - mondja leparkolva a ház előtt. Zavartan néztem rá. - Nem foglak megenni nyugi. Csak nem szeretnék a szülinapomon egyedül lenni.

- A barátaidat nem hívod meg?

- Nem. Nekem most elég vagy te is - pattant ki a kocsiból, követtem.

A házba lépve megtorpantam. Gyönyörű votl belül. Modern mégis családias. Beszippantottam a levegőt. - Akarsz valami üdítőt?

- Pepsit - feleltem. Szilárd elmosolyodott. De láttam rajta, hogy nyomja őt valami más is.

Utána mentem. - Mond csak Szilárd hol vannak a szüleid?

- Mint mindig dolgoznak - morogta. - Tudod ők igazi munkamániások.

- Sajnálom.

- Nem kell - rázta meg a fejét. - Tessék - tolta elém a Pepsit.

- Mi a baj? - érintettem meg a kezét.

- Ugyan az, mint neked - húzta el a karját. - Engem is dobtak.

Teljesen megdöbbentem, Szilárdot dobták. Végig mértem. Hiszen minden tekintetben tökéletes volt.

- De miért?

- Mert elutazok, Bogi. Elmegyek innen.

Ezzel teljesen leforrázott. Szilárd elutazik innen? Elmegy. Csak így?

14.

A pizzázóban sokan voltak, nekünk is alig lett helyünk. Már nem feszengtem annyira.

A fiúk próbáltak velem társalogni. És Mel sem volt olyan gonosz, mint első találkozásunkor.

- Elza említett egy bált - fordult felém hirtelen Mel. - Úgy tudom, hogy a te régi suliban lesz. El szeretne menni. De ugye oda Szilárd jár oda.

Ezen megdöbbentem, Szilárd oda járt, hogyhogy ezt nem tudtam. - Téged is meghívtak? - érdeklődött.

- Öhm, nem hiszem, hogy elmegyek - motyogom. - Nem nekem való ez a bálosdi.

A fiúk felnevettek, Mel összehúzta a szemét.

- Nem ennénk inkább? Éhes vagyok - szólt közbe a szőke fiú, aki Dávidként mutatkozott be nekem. Szilárd egyfolytában a telefonját nyomkodta, közben mosolygott. Erre kezdtem bepöcenni. És fogalmam sincs miért is. Hiszen csak barátok vagyunk. Aztán fel állt, és vigyorogva kisétált az útra.

- Ki kell mennem a mosdóba - pattantam fel, és gyors léptekkel elindultam Szilárd után. De nem jutottam sokáig, mert egy kár megragadott és falhoz rántott.

Szilárd magasodott fölöttem. - Te kénkedni akarsz utánam?

- Épp mosdóba mentem volna.

- Aha - vigyorgott, ekkor a telefonja ismét pittyegett. Ahogy elolvasta a vigyora még szélesebb lett. Kezdted fel bennem a pumpa.

- Mennék mosdóba. Elengedhetnél - mormogom.

Szilárd felnézet, szónélkül elengedet. A mosdóban fellélegeztem, de nem sokáig, mert Mel szúrós szemekkel felbukkant a hátam mögött.

- Mi a fészkes fenét műveltek?! - kérdezte dühösen. Unottan megvontam a vállam.

- Fogalmam sincs miről beszélsz - motyogom. Azonban Mel megragadta a karom és a tükörhöz fordított.

- A tükörképednek hazudj ne nekem. Tetszik neked, Szilárd. Hidd el nem csodálkozok rajta. Szilárd kedves, megértő, segítő, egyszerűen tökéletes - mondta suttogva.

- Szilárd csak a barátom - motyogom magamat nézve a tükörben. - Mellesleg a húgom szerelmes belé.

- Ki fogja heverni, tizennégy éves. Ahogy én is kihevertem.

Felé fordultam, Mel most kicsit sebezhetőnek tűnt.

- Menjünk vissza, még azt hiszik megöltük egymást.

Indultam meg az ajtóban, ahogy ki akartam lépni, Kiara akart belépni.

- Nahát, helló nyomi - kacagott arrébb lökve. - Nem unatkozol egyedül?

- És te unatkoznál a pokolban? Biztos nem.

Mel felvonta a szemöldökét elindult felém, megragadta a karom.

- Gyere menjünk pöce gödör szag lett hirtelen - mondta Kiara arcába csapva a haját. Kiara hátra hőkölt.

Kuncogva tértünk vissza az asztalhoz. Pizza már tálalva volt, csak egy valaki hiányzott Szilárd. De, ahogy az ablak felé fordultam megpillantottam egy lány társaságában. Elég közel voltak egymáshoz, majd még csókolták egymást.

Nem baráti puszi volt ez, hanem igazi szerelmes csók.