Idegeségem forrongó izgatottságba csapott át. Ma lesz bál, amire mindig is vágytam. Anyával már örültek módjára kerestük a ruhát, és az sem érdekelt, hogy nem lesz párom, nekem elég volt, hogy végre a felnőtt küszőbére léphetek. Sziárdal napok óta nem beszéltem azóta a beszélgetés után. Ő sem keres, és én sem keressem pedig annyira vágyom a társaságára, de semmi értelme sem lenne az egésznek, mind ketten szenvednénk. Szilárd pedig azonnal barátnőre találna, és én meg attól szenvednénk, ő meg attól, ha velem fordulna ez elő, aminek kisebb az esélye.
Apáméknál öltöztem át fogvicsorgatva hallgattam Aliz nyálas ömlengését.
- El sem hiszem, hogy el visz a bálba.
- Persze, hogy el visz ki lenne képes végig hallgatni a nyavalygásod - jegyzi meg gúnyosan Andor.
- Húzz ki innen! - tromfolt az öccsére, majd felém fordult. - Egyébként ő mit keres itt?
Anyja fáradtan nagy levegőt vett. - Az anyja vizsgálaton van nem tudja elvinni. Így ti fogjátok elvinni Szilárdal.
- Sajnálatos.
- Ne aggódj, nem fogok bele kavarni az álmodba.
Aliz arca elvörösött, de mielőtt bármit mondhatott volna anyja boldogan összeütötte a tenyerét. Ekkor szólalt meg a csengő, Aliz sikongatva pattant fel a székéből és rohant ki a szobából.
Én pedig egyedül maradtam három fiúval a saját nyomorommal.
- Szép vagy. Tudod elvinnélek, de az öcséd vagyok - szólalt meg hirtelen András kedvesen. - Ne foglalkozz Alizzal, még nem fogta fel, hogy már nem ő a kedvenc lány a családban - simogatta meg a vállamat, aztán a fiúkkal együtt ott hagyott.
Nem tudom meddig ülhettem egyedül a szobában, mikor Kamilla kedvesen beszólt, hogy Aliz indulni akar.
Lassan mentem le a lépcsőn, hogy a magassarkúban kinetörjem a nyakam. Mosolyt erőltettem az arcomra. Akit megpillantottam először Szilárd volt, fenségessen festett, és férfiasan. A kék ing hihetetlenül jól ált neki. A látványától megdobbant a szívem és a lábaim is megremegtek.
Sután intettem, így majdnem elhasaltam, amitől Szilárd megmentett.
Felnevettem. - Jaj, de béna vagyok - vinyogom.
- Menjünk már - dohogott dühösen Aliz, azonban az anyja fényképet akart készíteni velünk. Mindhárman egymás mellé álltunk majd külön, majd kettesben voltunk Szilárdal. Próbáltunk nem meg érinteni egymást, de ebbe belekabalyodik az ember.
Ahogy végeztünk a képekkel végre útnak keltünk.
A bál mese szép volt arany és kék díszekkel, ámulva fordultam körbe. Mikor hirtelen valaki megragadta a karomat.
- Na, végre! Hol a fenében voltál? - ripakodott rám Kinga, mint egy bulldog. Szememet forgatva köszöntem neki.
- Én is örülök, hogy látlak, Kinga. Mi bajod van? - kérdeztem mert a puncsos tálhoz terelt.
- Megakarlak védeni.
- Ugyan mitől?
- A viperától.
- Lám, lám kihozott ide a sors - hangzott fel melletünk Kiara csúbfondáros hangja. - Mit mondtam neked, nem vagy olyan feledhetetlen..
- Miről beszélsz? - érdeklődtem zavartan. Kiara egy pillanatra lefagyott, majd felkacagott.
- Te nem is tudod? - még jobban elkezdett nevetni. - Árminnak barátnője van. De le a kalappal, veled két hónapig húzta ki.
Nevetve oldalazott tovább. Kingára néztem, aki, bocsánatkérően megsimogatta a karomat.
- Most tudtam meg én is - motyogta. Éreztem, hogy könnyek tolulnak a szemembe és az sem segített, hogy megláttam őt.
Ármin a lányra mosolyogva keringőzött,, majd hirtelen felemelte a fejét és egyenesen rám nézett.
Tekintete égette a bőrőmet. - Azt hiszem haza megyek - suttogtam fojtott hangon.
- Micsoda? - liheget utánam döbbenten. - Dehogy mész!
- Ezt nem vitának szántam.
Lábaim kezdtek sajogni, ahogy sietve szedtem a lábaimat, Szilárd felé. Megdöbbentem, hogy egyedül találom az asztalunknál.
- A mosdóba ment - szólal meg, mielőtt bármit is Kérdezhettem volna.
- Nem érdekel hol van - mondom dölyfösen, miközben zokogni akartam. - Haza tudsz velem szaladni, majd visszajönni Alizhoz?
- Nem - válaszolta acélos hangon. Kesernyésen megtöröltem az arcomat, hogy eltűntessem a könnyeim nyomait.
- Na, látod Szilárd okos, így nem engedi, hogy, mint egy nyuszi elmenekülj.
- Tévedsz. Engem aztán nem érdekel, mit csinál, Bogi, csak ne a kocsim legyen az.
- Férfiak - horkantott fel Kinga, mikor egy fiú jelent meg mellette. - Mennem kell táncolni. Nyugodj meg, igyál puncsot..
Kinga magamra hagyott Mr. Tökéletessel, aki lassan kortyolta a vizet a poharába, aztán felém fordult, mikor lassú szám következett.
- Szabad egy táncra? - kért fel kedvesen. Vonakodva munstráltam, mikor ő maga ragadta meg a karomat és húzott a parkettre.
- Ha megmutatod neki, hogy összetörtél, ő nyer - jegyzi meg hosszan a szemembe nézve. Nagyot nyelve bólintottam, kezemet a kezébe ejtettem.
A szívem a torkomban dobogott, mennyire akartam, hogy közel kerüljek hozzá. És ahogy megéreztem az orromban az illatát, megnyugtatot. Szilárd keze vállámról lecsúszott a derekamra, a kezeimmel átöleltem a nyakát.
Hosszan egymás szemébe fort a tekintetünk már csak mi ketten voltunk. Nem érzékeltem körülöttünk a táncosokat.
Azt éreztem valami bennem lánga gyúlt.
Ahogy véged ért a tánc halványan elmosolyodtam, de ez a mosoly gyorsan lehervadt, mikor Aliz dühös pillantásokat lövelt rám, majd negédesen Szilárd karjára helyezi a kezét.
Egész bál alatt az asztalunknál ettem a sütiket és ittam a puncsot. Néztem a boldog táncoló párokat, mikor Szilárd nagy léptekkel az asztalhoz lépett, és felrántott, mielőtt bekaphattam volna a csokitortám utolsó falatját.
- Gyere már! - mondta sietősen húzva maga után. - Haladj már!
- Ebben a cipőben ha szaladok kitöröm a nyakam - Szilárd válla fölött hátra pislantott.- Nem hagyhatjuk Alizt magára - vinyogom, de már kint is voltunk a csarnokból és Szilárd egyenesen a foci pálya közepére húzott, majd ott megtorpantva, felém fordult.
- Végre friss levegő, és semmi zaj.
Hunyorogva meredek rá. - Te komolyan ezért húztál ki báli ruhában magassarkúban, hogy levegőt szívj? Megáll az eszem.
Szilárd unottan megvonta a vállát.
- Gondoltam kell neked egy hely, ahol kitombolod magad. Sikits egy nagyot.
- Mi? Nem.
- Miért nem, tán nyuszi vagy? - kérdezte gúnyosan vigyorogva. Félre billentettem a fejem, közelebb araszoltam hozzá.
- Nem vagyok nyuszi.
- Akkor hajrá.
Nagy levegőt vettem, meg ragadtam Szilárd kezét, gyengéden megszorította.
És ki engedtem a bennem lévő feszültséget, ordítottam, ahogy a torkomon kifért, majd nevetve hátrabotladoztam.
- Gyere mutatni akarok neked valamit.
- És Aliz? - kérdeztem hirtelen. Szilárd zsebre tette a kezét.
- Mi lenne vele? A haverom húga, vagyis a tiéd is.
- Szerelmes beléd - mondom a ruhámat simítva. Szilárd kesernyésen felkuncogott.
- Ez ellenne nem tudok mit tenni. Kiheveri, majd. Na, gyere a kocsihoz. Tetszeni fog neked a hely, amit mutatni neked. És, ha megint Alizt kérdeznéd, Kingáék haza viszik. Nem tudják, hogy velem vagy - magyarázta, mielőtt kinyithattam a számat, Szilárd kezd nagyon kiismerni.
A kocsijában fellélegezve levettem a kínzó eszközt. És bekapcsoltam a rádiót.
Avril Lavigne száma bömbölt az utas térbe, hatásától énekelni kezdtem, Szilárd vigyorogva vezetett, majd invitálásomra ő is énekelni kezdett.
Kezemmel a műszerfalon doboltam.
Boldog voltam, ezen az estén először.
Már a napokban érzékeltem magamban a változást, és ezek a változásokat Szilárd keltette fel bennem.
De fogalmam sincs mit is tegyük velük, hagyjam bennem szunnyadni, vagy engedjen szabadjára őket.
- Itt is vagyunk - fordult a szirthez közel, és kiszált. Mögötte haladva kitárulkozik előttem alatunk lévő város. Elakadt a szavam a látványtól. Villogó fényektől úgy hatot a város fentről, mint egy mesebeli csoda ország. - Ez a kedvenc helyem - szólalt meg mellettem. - Eddig senkit nem hívtam ide.
- Akkor legyek megtisztelve? - kérdeztem incselkedve. Mosolyogva ültem le a fűbe. - Egész éjszaka elnézném.
- Én is - hátra pillantottam, de ő nem a tájat nézte, hanem egyenesen rám. Vörösre gyúlt az arcom. A szívem heves dobogással verdeste a bordáimat. - Bogi...-idegesen kereste a szavakat. - Szeretlek!
Fájdalmasan behunytam a szemem. Ne, kérlek ne itt, ne most.
- Nem szerethetsz, hiszen alig ismersz - vartyogom a hangomra találva. Szilárd arca fájdalmasan megvonaglott.
- Jobban ismerlek, tudom mikor mosolyogsz igazából, és azt is tudom, hogy a táskában, amit hoztál magaddal két könyv hever. Tudom mikor hazudsz, tudom mit szeretsz.
- Ne! - pattantam fel. De Szilárd szilárdan magasodott felettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése