4.

 

Haza érve anyámat indulásra készen találtam vigyorogva. Izgatott volt és sugárzott. A szobámba mentem, hogy ledobjam a dolgaimat a fotelba.

- Milyen napod volt? - érdeklődött, ahogy kisétáltam hozzá. Mereven egy pontot kezdtem el bámulni. Unottan vállat vontam.
- Elment. Szokásos, tanulás ezerrel.
Anyám bólintott. - Gyere menjünk. Alig várom, hogy lássam.
Halkan felhorkantottam. - Menjünk.
Egész úton a rádiót hallgattam, hogy véletlenül sem mondjak olyat, ami megbántaná amúgy is vajszívű anyámat.
Az orvosi rendelőhöz érve anyám gyorsan kipattant a, kocsiból én kelletlenül követtem.
Belépve erős hipo szag csapott meg, és a váróban várakozó várandosók. Anyám helyet foglalt, én mellette. Mosolyogva szedte elő az iratait, mikor láttam, hogy simogassa a kicsi ultra hangját.
- Nem vagy te már idős ahhoz, hogy gyerekes legyen? - kérdeztem ártatlanul. - Tudod sok a veszély ilyenkor - hadartam. Hiszen nem akartam elveszíteni, egy kis pötty miatt.
- Egészséges vagyok, Bogi. És eddig minden rendben van velem. És, ha, tudni akarod császáros leszek, mint veled voltam - nézett rám kedvesen. Majd megsimogatta az arcomat. - Ugye tudod, hogy te leszel az én egyetlen kis undok angyalom, aki akkor jött amikor nagy szükségem volt valakire, hogy szeressek - Arcon puszilt. - És azt is tudom, hogy sok minden kavarog benned. De tudnod kell, mindegyikötök fontos lesz nekem.
Nagy levegőt vettem. Anyám mindig megértet még akkor is, ha én magam nem értettem mit akarok, vagy mit érzek.
- Brigitte maga következik - szólt ki az ajtóból az asszisztens. Anyával karöltve vonultunk be a szobába.

A monitort figyeltem, mereven hosszan, hogy jobban lássam, amit látnom kell.
- Én nem láttok mást csak egy ufot.
- Bogi! - nevetett fel anyám kesernyésen.
- Sajnálom, de nem látok mást.
Az orvos hallgatta a beszélgetésünket, mikor mondja hány hetes, és azt, hogy hamarosan megtudjuk a nemét is.
Aztán bekapcsolt valamit. Erőteljes hang töltötte be a termett, olyan volt, mint egy dob egy sűrű ütemes dob szó. Anyámra néztem, aki mosolyogva hunyta le a szemét.
Ez a hang az öcsém, vagy a húgom szívének dobogása.
Valamit érezni kezdtem a szívem tájékán. Boldogságot. Anyám boldogsága, és a hang betöltötte egész lényemet.
Gyorsan lefényképeztem az embriót, majd néztem a képernyőt.
Azt hiszem kezdtek bele szeretni kis pöttybe