Ahogy leszáltam a buszról Ármin már várt rám, mellette ott ácsorgott Kiara és Márk és barátaik, mind boldogan fecsegtek. Elfogott a féltékenység. Leszáltam a buszról, és elindultam felé.
- Szia - köszöntöttem egy gyors puszival. Aztán a többiekhez fordultam.
Ármin vett egy mély levegőt, majd keresni kezdte a szavakat.
- Ez... - fintorgott.
- Baromi jó lesz - szólalt meg Kiara gyorsan negédesen. - Hiszem Bogi biztos enne egy pizzát velünk.
Tudta, hogy nem tudok nemet mondani főleg, ha Ármin is menni akar. Kényelmetlenül fészkelődtem.
- Igen, de...
- Nézd tudom, hogy más volt megbeszélve...
- Nem, nem. Anyámat el kell kísérnem az Ultra hangra haza kell érnem négyre.
- Van egy órád - kacsintott Márk. - Anyud nem lesz mérges, ha időben haza érsz.
Igaza volt. Beültünk a pizzázóba, ahol Adam mikor meglátott felém intett, hogy menjek oda, hozzá.
- Hali - köszöntem ujjaimmal a pultot kocogtatva.
- Szia. Nem haza tartasz? - érdeklődött.
- De, de előtte eszek egy pizzát. Anyával csak ötre kell menni orvoshoz - sóhajtottam.
- Miért érzem úgy, hogy nem repessel a boldogságtól - Adam kicsi, korom óta ismer, minden szülinapomkor ott volt, mindig segítette anyámat. Mint egy jó barát.
- Hát...hiszen... - elhallgattam, nem akartam olyat mondani, amit később megbánék,de Adam érdeklődve várta, hogy befejezem. Így, nagylevegőt vettem. - Nem akarok még egy tesót, hiszen vannak már - nyögtem ki suttogva. - El sem akarok menni arra az ultra hangra sem - hadarom. Adam egy pillanatra megdermedt, majd elfordult tőlem. - Te akartad tudni - motyogtam.
- Igen, de nem tudtam, hogy ilyen őszinte leszel - mondta.
- Nem akarom megbántani anyát.
- Nem fogod megbántani, hiszen neked ez újdonság, de ne fordíts neki hátat, mert új családod lett.
Igaza volt. Kinéztem az ablakon és néztem, ahogy az emberek a létrákon állva díszítik a lámpákat és a nagy fenyőt. Minden hova apró csillagok, és égők kerültek fel. Hamarosan karácsonyi fénnyel fog ragyogni kicsi városunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése