A film végén Szilárd indulni készült. Ki kísértem a verandára, hogy el búcsúzunk egymástól.
- Köszönöm, hogy vendégül látott az anyád - mondta. Egészen közel álltunk egymáshoz.
- Sajnálom elég furán jött ki ez az egész nap - mentegetőztem. - Mármint az, hogy sírva zuhantam a karjaidba, biztos gáz lehettek a barátaid szemében.
- Nem hiszem. - szólt kézbe. - Mellesleg élveztem.
- Tényleg?
- Aha.
Egy pillanatig néztük egymást, majd Szilárd megköszörülte a torkát.
- Hát akkor... - feszengtem, mire Szilárd elnevette magát.
- Nem volt sok pasid, mi?
- Hogy érted ezt? - kérdeztem hátrébb lépve.
- Mert olyan ártatlan vagy, mint egy macska. Egy kis macska.
- Kösz a hasonlatot. - morogta, mire Szilárd kuncogott.
- Pedig igaz, nem? Ez az Ármin gyerek volt neked az első.
- Milyen első?
- Hát az - az eslő - firtatta, mintha nem tudnám mire akár kijukadni.
- Jézusom! Nem! Isten ments! Hiszen tizenhat vagyok az isten szerelmére! - akadtam ki, mire Szilárd harsány nevetésben tört ki, amit most sértésnek vettem. - Bocsika, ha azt hitted olyan vagyok, mint Mel barátnőd.
Ekkor Szilárd arca elfelhősödött. - Melt ne keverd ide, mert nem ismered!
Elszégyeltem magam, de csak kicsit. Sose értettem a pasikat, mit esznek olyan csapjon, akiről lerí, hogy bármikor más pasi után fog nézni?
- Oké. Apuméknák úgy is találkozunk - mondtam halkan, hogy mielőbb a házba menjek. De Szilárd ugyan ott állt, és mereven engem bámult, amiről zavarba jöttem. - Mi van?
- Vannak neked barátaid, Bogi?
- Vannk fontosak dolgok, mint a barátok - motyogom.
- Szóval nincs. Holnap elmegyünk a haverjaimmal pizzázni, gyere el.
- Nem hiszem, hogy ennek örülni fognak.
- Ha nem jössz el fenéken billentelek - fenyegetett barátságosan. Majd elindult a lépcsőn.
- Szilárd? - szóltam utána. Vissza fordult. - Mi barátok vagyunk?
- Igen. Azok vagyunk.
Széles mosoly terült szét az arcomon, amitől egy idő után fájt az ajkam, de képtelen voltam letörölni magamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése