7.

A kedvenc tanárom szomorúan tudatta velem, hogy mennyire sajnálja, hogy a kedvenc diákja itt hagyja a sulit.

Valahogy én ennek örültem, nem látom azokat, akiket nem akarok. Márkot egy ideig tudtam kerülni a folyosókon, ebben Ármin is sokat segített.

De nem sokáig tudtam elbújni előle.

- Meddig fogsz kerülni? - szegezte nekem a kérdést Márk rezignáltan. Háta mögé bámultam Kiara és a barátai ott várakoztak. - Figyelj az csak egy hiba volt - kezdte a magyarázatát. - Kiara tényleg csak a barátom.

- Figyelj, Márk nem érdekel. Van elég gondom ahhoz, hogy hallgassam a hazugságaidat - mondom kikerülve.

Az életet nem éreztem még ilyen nehéznek, főleg, hogy ezen a vacsorán anyám szerint normálisan kellene viselkednem.

Csak nem tudom nála mit jelent a normális.

Ahogy haza értem érezni kezdtem a sült csirke illatát, és a többi finomságot.

- Kit várunk, anya a királyt? - kérdeztem gúnyosan viccesen.

- Ne légy undok.

- Nem vagyok!

- De az vagy - kuncogott.

Felsóhajtottam. - Oké, lehet. Megyek a szobámba szólj, ha itt van.

- A lányával jön - bökte ki lassan. - Légy vele is  kedves.

- Pazar - morogtam magamra csukva a szobám ajtaját.

Az ágyamra dobtam magam és a könyvemért nyúltam, mikor anya benyitott.

- Kopogni ki fog? - érdeklődtem bosszúsan. Anya azonban a szekrébyemhez fordult. - Anya!

- Azt akarom, hogy minden jól sikerüljön - mondja kedvesen, de éreztem rajta az idegességet. - Valami más ruhát felvennél az helyet, ami rajtad van? - kérdezte a kissé gyűrött pólómra és khaki színű nadrágomra gondolva.

- Ha felveszek valamit békén hagysz?

- Igen, Bogi. Békén - mondja, majd kifordult a szobából. Nem értem minek töri annyira magát ennek a pasinak, hiszen lehet nem is lesznek sokáig együtt.

Épp halovány sminket tettem az arcomra, mikor kopogást hallottam az ablakom felől, el mosolyodtam, hiszen Ármin az.

De tévedtem.

Mert Márk gubbasztot az ablakomnál.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem jegesen, keresztbe téve a kezemet. Márk nagyot nyelt.

- Mivel nem vetted fel a telefont jobbnak láttam, ha felkereslek.

- Pont itt? - kérdeztem gúnyosan. - Mit akarsz?

- Oké, megértem, ha dühös vagy rám. Vágom, de miért kell mindent túl reagálni?

- Túl reagálnám. Szerelmet vallasz, majd hirtelen a nyelcedet lenyomod egy másik lány torkán. Én ebből csak annyit tapasztalok, hogy próbálsz az érzelmeimmel játszani.

- Ez nem igaz! - akadékoskodott idegesen.

- Mindegy, Márk. Mennem kell anya vendégeket vár. Szia.

Csuktam be az ablakot kizárva őt.

Talán az életemből is ki kéne pár napra.